Valószínűleg azonnal beleszerettél, ha valaha is láttál perzsa macskát. Ezek a gyönyörű bolyhos cicák ragaszkodó laza természetükről, hajlamosak a heverészésre és minden téren alkalmazkodó képességükről ismertek. Marylin Monroe-nak volt egy Mitsou nevű perzsa macskája, és az egyik királyi macska még Viktória királynő társaságát is tartotta.
Bár ezek az imádnivaló macskák már jó ideje léteznek, korai fejlődésük pontos útját továbbra is rejtély övezi. Tudjuk azonban, hogy ezek a nyugodt négylábúak először a 17. század környékén jelentek meg az európai dokumentumfilmekben,, amikor két külön utazó hosszú szőrű macskákat hozott vissza Franciaországba és Olaszországba.
Ez a cikk röviden összefoglalja a perzsa macskák történetét, ezért olvasson tovább, ha szeretne többet megtudni ezekről a bájos bolyhos macskákról.
Miről ismertek a perzsa macskák?
Ami a személyiségjegyeket illeti, a perzsa macskák nyugodt és napfényes hajlamukról ismertek. Hajlamosak a hosszú, csendes pihenést élvezni, és gyengéd természetük miatt gyakran remekül kijönnek a gyerekekkel, különösen azokkal, akikkel együtt nőttek fel. Egyes gazdik úgy írják le ezeket a macskaféléket, mint akik kutyaszerű személyiséggel rendelkeznek, és nagyszerű választás, ha az otthona naponta több órára üres lesz, mivel sok perzsa macska nem bánja, ha egy kis időt egyedül tölt.
Fizikailag ezek a hosszú szőrű macskák általában közepes méretűek és súlyuk 7-10 font között van. Nem valószínű, hogy ráugranak a szekrényére, vagy beszorulnak a szarufákba, mivel általában nem vonzzák őket a magas helyek. Minden perzsa macska hosszú, bolyhos szőrrel rendelkezik, amely napi ápolást igényel.
Néhány perzsa macskának hosszú az arca, másoknak pedig rövid, lapított arcvonásai vannak, amelyeket lesikáltnak neveznek. A rövid orrú macskák tulajdonosainak napi arctisztítást kell biztosítaniuk, hogy családtagjaik tiszták és egészségesek maradjanak. És bár Ön talán a legjobban ismeri a szuper-aranyos fehér perzsa macskát, ezek a gyönyörű állatok többféle színben kaphatók, beleértve a teknősbékahéjat és a feketét is.
Honnan származnak a perzsa macskák?
Senki sem tudja igazán! Először is, a tudósok nem biztosak abban, hogy a perzsa macskák milyen rokonságban állnak-e a legtöbb házimacska közös ősével. Az afrikai vadmacskáknak, a legtöbb házimacska őseinek nincs hosszú szőrű változata, ami megnehezíti a perzsamacska eredetének megállapítását. Érdekes módon úgy tűnik, hogy ezek a jóképű macskafélék nyugat-európai felmenőkkel rendelkeznek, bár az állat a Perzsiával és az Oszmán Birodalommal való érintkezés útján került Európába.
Az első utalások perzsa vagy hosszú szőrű macskákra Európában a 17. századi történelmi feljegyzésekben fordultak elő. Pietro Della Valle, egy olasz utazó hozott egyet perzsa útjáról, és Nicolas-Claude Fabri de Peiresc francia csillagász egy hosszú szőrű macskával tért vissza Franciaországba az Oszmán Birodalom Ankarából.
Tehát miért hívják őket perzsamacskáknak?
Az állatbarátok Európa-szerte elkezdték perzsa macskáknak nevezni ezeket az édes, bolyhos lényeket annak a széles körben elfogadott felfogásnak köszönhetően, hogy a macskafélék valamilyen módon Perzsiában honosak. Valójában nem tudjuk, honnan származnak, de úgy tűnik, Perzsiából és az Oszmán Birodalomból hazatérő utazók vezették be őket Európába.
Hogy lettek ilyen népszerűek?
A 18. század során ezek a macskafélék egyre népszerűbbé váltak Franciaországban, Olaszországban és Angliában, amikor a Perzsiából és az Oszmán Birodalomból hazatérő utazók elkezdték hazahozni az utazásaik során örökbe fogadott hosszú szőrű macskákat. A 19. századra a macskatenyésztés a felső osztály rendszeres elfogl altságává vált, különösen Angliában, és a macskabarátok szelektíven kezdtek tenyészteni a hosszú szőrű macskákat. Végül a perzsa macskák voltak az egyik olyan fajta, amely részt vett az első szervezett macskakiállításon, amelyre 1871-ben Angliában került sor.
Mikor érkeztek a perzsa macskák Észak-Amerikába?
A történészek nem egészen biztosak abban, hogy mikor érkeztek meg az első perzsa macskák az észak-amerikai kontinens partjaira. A macska könyvében Frances Simpson azt állítja, hogy 1869 körül kapott két hosszú szőrű cicát egy vitorláskészítőtől valahol New Englandben. Egy Wendell nevű macskát Mrs. Clinton Locke közvetlenül Perzsiából fogadott örökbe nagyjából ugyanebben az időben. Mrs. Locke pedig több perzsa macskát is bemutatott 1895-ben New Yorkban az első országosan sikeres macskakiállításon.
A perzsa macskák mindig ugyanúgy néztek ki?
Nem! A 20. század elején a macskarajongók gyakran a perzsa gyűjtőfogalom alatt a ma angóra macskákat is magukba fogl alták. Az angóramacskák általában karcsúak, hosszabb arcúak és selymesebb szőrűek, mint perzsa macska rokonaik. A 20. század folyamán a tenyésztők összekeverték a két macskatípust, hogy kiválasztottak bizonyos tulajdonságokat, például a szőrminőséget. Ma az Amerikai Macskarajongók Szövetsége külön fajtaként ismeri el a török angorákat.
Keverhetők-e a perzsa macskák más fajtákkal?
Abszolút! Az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb fajtája, a himalájai perzsa-sziámi keverék. Az 1950-es években ismerték meg, hogy ezek az imádnivaló macskafélék egy perzsamacska bolyhos szőrzetét viselik, a sziámi macska sötét hegyes szemeivel és kék szemeivel.
Vannak egészségügyi problémái a perzsa macskáknak?
A perzsa macskáknál nagyobb a kockázata bizonyos genetikai betegségeknek, köztük a policisztás vesebetegségnek. A legtöbben napi ápolásra szorulnak, hogy bundájuk tiszta és kibontatlan maradjon. A kinézett arcvonásokkal rendelkező macskáknak néha légzési nehézségeik, fogászati problémáik és speciális ápolási szükségleteik vannak. Ha évente legalább kétszer elviszi perzsáját állatorvoshoz, egészséges ételeket biztosít, és minden nap időt tölt a macskával, akkor boldog, hosszú életet élhet.
