Hajlott fülükkel, nagy, lelkes szemükkel és fényűző bundájukkal a cocker spánielek széles körben elismertek, szerető és barátságos kutyák. Sajnos spanyol kutatások arra utalnak, hogy a cocker spániel agresszívebb lehet, mint a többi kutya.
Nézzük tovább az adatokat, hogy jobb képet kapjunk a cocker spániel agresszióval kapcsolatos kutatásokról és arról, hogy ez mit jelent a fajtára nézve.
A világ legagresszívebb kutyafajtái?
2009-ben a Barcelonai Autonóm Egyetem Állatorvostudományi Karának kutatói tanulmányt végeztek több mint 1000, 1998 és 2006 között regisztrált kutya agressziós eset adataival.1
Az esetek közül az angol cocker spánielek a legmagasabbak, őket követik a rottweilerek, a boxerek, a yorkshire terrierek és a német juhászkutyák. A tanulmány vezető szerzője és csapata felfedezte, hogy a cocker spánielek nagyobb valószínűséggel lépnek fel agresszíven gazdáikkal és idegenekkel szemben. Ezzel szemben a többi agressziót mutató fajták nagyobb valószínűséggel viselkedtek agresszíven más kutyákkal, nem pedig emberekkel.
A kutatás mélyebbre is megy. A cocker spánielek közül a hímek és az aranyszínű spánielek bizonyultak a legagresszívebbnek. A szőrzet színével való kapcsolat a szőrpigmenttel van összefüggésben, amely biokémiai úton osztozik a dopaminnal és más agyi vegyi anyagokkal, amelyek szabályozzák az agresszív viselkedést.
Korábbi kutatások hasonló eredményeket tártak fel hím és arany cocker spánieleknél, de lehet, hogy nem ez a teljes történet.
A cocker spánielek egyszerűen agresszívek?
Nem egészen. A tanulmány készítői egyértelművé tették, hogy az esetek többségében az agresszióért való felelősség azokra a tulajdonosokra hárul, akik nem képezték megfelelően kutyájukat. Azt találták, hogy a kutyák agressziójának 40%-a a gazdik rossz vezetéséből és az alapvető engedelmességi képzés hiányából adódik.
A kutatók megjegyezték, hogy a cocker spánielek elterjedtsége természetesen növeli nemcsak az agresszív viselkedés, hanem a bejelentett incidensek valószínűségét is. Vannak eltérések a genetikai és környezeti tényezőkben is, különösen, ha ezeket a kutyákat a temperamentum figyelembevétele nélkül tenyésztik.2
Végül, a cocker spánielek hajlamosak lehetnek bizonyos agressziós problémákra, amelyek más kicsi, ártalmatlan megjelenésű fajtákra jellemzőek,3mint például a chihuahuák és a yorkiak. Az emberek nagyobb valószínűséggel becsülnek alá egy játékfajtát, mint egy rottweilert vagy egy német juhászkutyát, ami lazább képzést, kevesebb határt és az agresszióig terjedő viselkedési problémákat jelenthet.
Mi az a düh szindróma?
A düh szindróma olyan állapot, amelyet gyakran az angol cocker spánielnek tulajdonítanak, bár más fajtákban is előfordulhat. Ez az állapot egy genetikai rendellenesség, amely magában foglalja az intenzív agresszió kitöréseit, amelyek provokálatlannak tűnnek.
A düh-szindrómás kutyák általában hirtelen lefagynak, bámulnak vagy harapnak olyan helyzetekben, amelyek nem tűnnek drámainak vagy hevesnek. Ezek a kitörések gyakran előfordulnak egyébként engedelmes kutyáknál, és úgy tűnik, nem emlékeznek a viselkedésükre később.
A düh szindróma ritka, még a spániel fajtáknál is. Gyakrabban fordul elő egyszínű és sötétebb színű cocker spánieleknél, mint társaiknál, és a legtöbb esetben tömör arany és fekete spánieleknél. A férfiak is nagyobb valószínűséggel mutatnak düh szindrómát.
amerikai cocker spániel vs angol cocker spániel
Az amerikai cocker spániel és az angol cocker spániel hasonló fajták, és a legnépszerűbbek Amerikában. Bár ugyanaz a korai történetük, két jellegzetes fajtáról van szó.
Az Egyesült Államokban a „cocker spániel” egy átfogó kifejezés, amely a spániel három fajtájára vonatkozhat. De a legtöbb ember számára a cocker spániel valójában az amerikai cocker spániel.
Ez a két fajta hasonló előzményekkel, származással, megjelenéssel, képességekkel és személyiséggel rendelkezik, de fontos megjegyezni, hogy az agressziós vizsgálatok az angol cocker spánielre vonatkoztak. Nem ismert, hogy az amerikai cocker spániel ugyanazt a lehetséges agressziót vagy düh szindrómát mutatja-e, mint az angol fajta, de a jelenlegi bizonyítékok nem utalnak erre.
Utolsó gondolat: A cocker spániel kiképzése kulcsfontosságú
Bár ezekben a vizsgálatokban a cocker spániel nem tűnt fényesnek, ez nem jelenti azt, hogy a fajta önmagában is veszélyes. Amint azt a kutatók megjegyezték, más tényezők is közrejátszhattak az angol cocker spánieleknél tapaszt alt agresszióban. Lehet, hogy a színösszefüggést még jobban fel kell tárni, de mind a kutatók, mind a fajta rajongói megjegyzik, hogy a cocker spániel tipikusan ragaszkodó és hűséges fajta, megfelelő szocializációval és képzéssel.
