A pekini kacsa vagy az amerikai pekin az Egyesült Államokban a tanyákon vagy háztájiban tartandó legnépszerűbb kacsafajták közé tartozik. Többcélú fajtaként ezeket a kacsákat tojás- és hústermelésre egyaránt tenyésztik. Ragaszkodó és engedelmes természetük oda vezetett, hogy sokan házi kedvencként tartják őket, nem pedig haszonállatként.
Gyors tények a pekini kacsáról
| Fajtanév: | amerikai pekin |
| Származási hely: | Kína |
| Használat: | Tojás, hús, háziállat |
| Drake (férfi) Méret: | 9 font. |
| Tyúk (nőstény) Méret: | 8 font. |
| Szín: | Fehér |
| Élettartam: | 8 és 12 év között |
| Klíma tolerancia: | Környezetálló, hidegtűrő |
| Gondoskodási szint: | Alacsonytól közepesig |
| Gyártás: | Extra nagy tojás, nagy húsmennyiség |
| Tenyésztés: | Szegény tojástartóknak inkubátorra van szükségük |
Pekin Duck Origins
A pekini kacsákat először James E. Palmer hozta be az Egyesült Államokba 1872-ben. A 15 madarat a kínai Peking városában (a mai Pekingben) keltették ki, és 124 napig utaztak New Yorkba. Csak kilenc madár élte túl az utat, és ötet megettek, mielőtt elérték a végső célt. A maradék négy kacsa az amerikai pekini kacsa alapja lett. 1872 nyarára a három tyúk több mint 300 tojást tojott.
Más hasonló típusú madarakat 1872-ben importáltak az Egyesült Királyságba, ahol végül eljutottak Németországba, és létrejött a német pekin. Ez az amerikai pekintől elkülönülő fajta, eltérő fizikai jellemzőkkel.
Pekina kacsa jellemzői
A pekini kacsákról köztudott, hogy nem agresszív, barátságos madarak. Emiatt egyre népszerűbbek, mint tanyai házi kedvencek, mivel hajlandók elfogadni, hogy felvezetőik simogatják őket. A kikeléstől kezdve gyakran kezelt kacsák könnyen megszokják az emberi érintést és kezelést, míg az idősebb madarak ezt nehezebben fogadják el. A pekinek kedvenc tevékenysége az emberek között, hogy fejjel lefelé feküdjön valaki ölében, miközben gyengéden simogatják a hasát.
Ez a kacsafajta kiváló a szabadtartásban. Képesek táplálékuk nagy részében táplálékot keresni, miközben éber állapotban maradnak a potenciális ragadozókra, és szükség esetén a biztonság kedvéért visszasietnek az ólba.
A tyúkok meglehetősen zajosak, különösen, ha házi kedvencként elkényeztetik őket. Könnyen kiképezhetők az emberi rutinokra, így azok a tyúkok, amelyek megszokták, hogy egy bizonyos időpontban etetik őket, biztosan hangosan dudálnak, ha elkésnek.
Míg a pekini tyúkok figyelmes anyák és kiváló tojástartók, szörnyű tojástartók. Ha pekini kacsát kíván tenyészteni, erősen ajánlott a tojásokat inkubátorba helyezni, amíg a fiókák ki nem kelnek. Ezt követően az anyjuk szívesen átveszi az irányítást, és megtanítja kiskacsáit önállóan viselkedni és táplálkozni.
Használat
Ezt a kacsafajtát szinte kizárólag hús céljára tenyésztik, az Egyesült Államokban a vágásra nevelt kacsák több mint fele ebből a fajtából származik. Ez gyors növekedési ütemüknek és magas takarmányértékesítési arányuknak köszönhető. A fehér tollú kacsákat is könnyebb leszedni és megtisztítani a tetemről.
Egyre nagyobb számban nevelnek pekini kacsákat tojás céljából. A tyúkok átlagosan 200-300 extra nagy tojást tojnak évente, és jellemzően 5-6 hónapos korukban kezdenek tojni. Napi 8-10 óra fényre van szükségük a fektetésükhöz, ezért a téli hónapokban szükségük lesz egy lámpatestre.
Ha jobban megszoktad, hogy csirkéktől gyűjtsd a tojásokat, a kacsák egy kicsit másképp tojják a tojásaikat. Ellentétben a csirkékkel, amelyek egyénre szabott, 26 órás menetrend szerint fekszenek, a kacsák mindig éjszaka tojnak, valamikor szürkület és hajnal között. Ez a rutin megkönnyíti a kacsatojások rendszeres begyűjtését.
Ez a gyűjtési ütemezés hihetetlenül fontos, mert a kacsák nem rakják le tojásaikat egy fészekbe. Szinte kizárólag a tojásaikat ejtik bárhová és mindenhova, ahol kedvük tartja. Alkalmanként egy tyúk tojhat egy tojást, és a fészkébe gurítja, ha kedve tartja.
Megjelenés és fajták
Az amerikai pekin egy masszív felépítésű, nagyméretű kacsa, amely kizárólag fehér. Testük téglalap alakú, és körülbelül 40 fokkal a vízszintes felett helyezkedik el. Ennek a kacsamellnek nincs markáns gerince, de széles és sima. A pekini feje krémfehér, míg a lábuk és a lábfejük sárgás narancssárga. Sárga csőrük rövid és szinte tökéletesen egyenes.
Népesség/Elterjedés/Habitat
A pekini kacsa háziasított kacsafajta, amely még a hideg téli hónapokban is szereti a szabadban tölteni az idejét. Ellentétben a csirkékkel, amelyek szívesebben bújnak meg az ólban, ha leesik a hó, a pekinek gyakran egész télen át hancúroznak.
Ennek ellenére meleg ólra van szükségük az éjszakázáshoz, vagy a viharos időben a visszavonuláshoz. Míg a kacsák szeretnek kint lenni az esőben, zivatar idején elbújnak.
A kacsáknak kis úszómedencéhez vagy tavacskához kell jutniuk ahhoz, hogy igazán boldogok legyenek, és soha nem szabad 8 óránál tovább víz nélkül lenni.
A pekini kacsák száma az Egyesült Államokban több tízmillióra rúg.
A pekini kacsák alkalmasak kisüzemi gazdálkodásra?
A pekini kacsa jó választás házi kedvenceknek vagy baromfinak kisüzemi gazdaságokban. Boldogan együtt élnek a csirkékkel egy ólban, vagy szabadon barangolnak a farmon. Ha szabad tartást engedélyeznek számukra, táplálékuk nagy részéhez takarmányt keresnek.
Kiegészítőként vagy a téli hónapokban a kacsák etethetők baromfi- vagy csirketakarmányokkal, de több fehérjét kapnak a vadmadarak takarmányából. A csirkeindító takarmány fiatal kiskacsák számára alkalmas. Mivel a kacsacsőrök egy kicsit másképp épülnek fel, mint a többi baromfi, például csirkék vagy pulykák, inkább a pelletált vagy morzsolódó takarmányból profitálnak, mint a karcolásból, amit nehezen tudnak felvenni.
Végső gondolatok
A pekini kacsa egy amerikai kacsafajta, amelyet tojásra és húsra is lehet nevelni. Barátságos és idomítható természetük népszerű háziállattá teszi őket. Ha egy fiókából nevelték fel, könnyen hozzászokhatnak az ember általi kezeléshez. Ezek a kacsák szívósak és jól tűrik a hideg éghajlatot. Ha szabadon barangolhatnak, táplálékuk nagy részét takarmányból nyerik, így könnyen tarthatók kacsák.
