Dél-Korea egy gyönyörű hely, sokféle kínálattal, az ősi nyelvtől és kultúrától a „Gangnam Style” táncig. A kevésbé ismert, de sokkal kedvesebb, Korea számos kutyafajta otthona is. Lehet, hogy hallott már a koreai jindóról, ez az egyetlen koreai fajták egyike, amelyet sok nyugati ismer, de a listán szereplő másik hat fajta még teljesen ismeretlen számodra. Kár, mert ezek a gyönyörű keleti fajták sok mindent kínálnak.
A kutyák mint táplálékforrás
A kutyákhoz való általános hozzáállás Dél-Koreában megváltozott az elmúlt néhány évtizedben. Sok éven át a kutyák alapvetően állattenyésztést jelentettek. Elsősorban munkára és élelemforrásként használták őket. Ritkán tekintették őket társnak vagy barátnak, és a dél-koreaiak fő húsforrásává váltak.
Természetesen nem csak koreai fajtákat használnak élelmiszerként Dél-Koreában. A népszerű amerikai fajták gyakran ott is vacsoráznak, köztük olyan figyelemre méltó említések, mint a labrador retriever vagy a cocker spániel.
A kutyaevés azonban régóta hagyomány Dél-Koreában, valamint sok más ázsiai országban, ahol a kutyákat egyszerűen egy másik haszonállatnak tekintik. Évezredek óta esznek kutyát, bár a hozzáállás a jelenlegi korszakban országszerte változik.
Attitűdök megváltoztatása
Ma sok ilyen kutyát nagyobb valószínűséggel találnak házi kedvencként, bár egyes fajtákat még mindig élelemként használnak. Jelenleg Dél-Koreában évente több mint egymillió kutyát esznek meg, bár a fiatalabb generáció eltávolodott az ilyen hagyományoktól, mivel az állatvédők a kutyaevés kultúrájának felszámolásáért küzdenek.
Dél-Koreának több mint 51 millió lakosa van, akiknek körülbelül 70%-a helyteleníti a kutyák táplálékként való felhasználását. Ahogy ez a szám tovább növekszik, a kutyafarmok száma csökken az országban, bár még mindig körülbelül 17 000 van. A fiatalabb felnőttek elkezdtek kutyát tartani házi kedvencként, amiről korábban gyakorlatilag nem volt szó.
A 7 kutyafajta Koreából
A következő hét fajta mind koreai fajtának minősül. A legtöbbjük azonban valójában nem Koreából származik. Néhányat más helyekről hoztak oda a nagyon távoli múltból; egészen az 1200-as évekig, bár koreai kutyákká váltak a régióban eltöltött évszázadok után.
1. Koreai Jindo
Ha van egy fajta a listán, amelyet esetleg ismer, az a koreai jindó. A koreai Jindo szigetről származó fajta meglehetősen népszerűvé vált nyugaton, és egyike azoknak a kutyáknak, amelyeket Dél-Koreában gyakran fogadnak el házi kedvencként. Igazi jele annak, hogy a dél-koreaiak nézetei mennyire megváltoztak a kutyákkal kapcsolatban, hogy a dzsindót még Korea természeti kincseként is elismerték.
Természeti kincsként való státuszuk ellenére a jindókat még mindig néha használják húshoz, bár ez nem túl gyakori. Felvették őket az AKC Foundation Stock Service tagságába, így némi szerencsével és idővel az AKC hivatalosan is elismerheti őket fajtaként.
2. Koreai masztiff – Mee Kyun Dosa
A koreai masztiff még Dél-Koreában is meglehetősen ritka fajta. Ezek a kutyák nagyon nagyok, hatalmas laza bőrredőkkel borítják az arcot, a fejet és a nyakat, ami azonnal felismerhetővé teszi őket. Bár gigantikus méretűek, arról ismertek, hogy rendkívül gyengédek és kiválóak a gyerekekkel. Még Dél-Koreában is főként házi kedvencként használják ezeket a kutyákat, népszerűségük pedig egyre nő a világ más részein is.
3. Sapsali
A Sapsalis azon kevés fajták egyike, amelyek régóta különleges helyet foglalnak el a koreai folklórban. A legenda szerint ezek a kutyák természetfeletti erejüknek köszönhetően elriaszthatják a gonosz szellemeket és a szellemeket. Bár az ehhez hasonló legendákat nehéz elhinni, tagadhatatlan a Sapsali imádnivaló megjelenése, amely segített a fajta népszerűségének növekedésében hazájukon kívül.
4. Nureongi
A nureongi kutyákat a közelmúltig ritkán tartották házi kedvencnek Dél-Koreában. Ez nem jelenti azt, hogy a fajta nem volt népszerű; határozottan így volt, csak nem úgy, ahogyan azt várnád. A nureongi a leggyakrabban hústermelésre tenyésztett kutya Koreában. Szinte minden kutyahúspiacon megtalálhatóak, és csak néhányat használnak más célokra, például háziállatként. Azonban bebizonyosodott, hogy nagyszerű jelöltek a kisállat megszerzésére, mivel nagy hűséget mutatnak, és még a gyerekekkel is gyengédek.
5. Pungsan
A Pungsan kutya Észak-Koreából származik, és sokáig elsősorban vadászkutyaként használták. A sokkal népszerűbb szibériai husky távoli rokona. Mint ilyen, a Pungsan felépítése és megjelenése kissé hasonló. Ez a fajta még mindig meglehetősen ritka; a legtöbb példány Észak-Koreában és Észak-Kína egyes tartományaiban található. Az észak-koreai vezetők többször is Pungsan kutyákat ajándékoztak más vezetőknek ajándékként vagy békeajánlatként.
6. Donggyeongi
A donggyeongi kutyáknak van egy különleges tulajdonsága, amely kiemeli őket a többi koreai fajta közül. Ezeknek a kutyáknak a természetben előforduló kócos farka van. Ettől a rövid faroktól eltekintve nagyon hasonlítanak a koreai jindókra. Bár egykor népszerű volt a koreai emberek körében, a Donggyeongi fajta pusztítást szenvedett a japánok kezétől koreai megszállásuk idején. Miután Korea felszabadult, ennek a fajtának a rövid farkát balszerencse előjelnek és deformitásnak tekintették, így a fajta szaporodása megszűnt. Ma hihetetlenül ritkák.
7. Jeju kutya
A Jeju kutyát eredetileg Jeju szigetén tenyésztették, Korea partjainál. Nagyon hasonlítanak a koreai jindókra, bár nagyon hegyes homlokuk van, ami megkülönbözteti őket. Nehéz ritkább lenni egy Jeju kutyánál, mivel a fajta gyakorlatilag kipusztult az 1980-as években. Három túlélő kutyát használtak fel ennek az ősi fajtának az újjáélesztésére, amelyről úgy gondolják, hogy több mint 3000 évvel ezelőtt érkezett Jeju-szigetre. 2010-ben mindössze 69 Jeju kutya létezett, bár számuk egyre növekszik a fajta megmentésére irányuló agresszív tenyésztési kampánynak köszönhetően.
Összefoglaló
Ahogy Dél-Koreában megváltozik a kutyákhoz való hozzáállás, egyre többet tudnak a térségben őshonos kutyákról. Bár sok koreai fajtát először évszázadokkal ezelőtt importáltak a régióba, a koreai környezethez való alkalmazkodással eltöltött több száz év után koreai fajtákká váltak. Ezen fajták közül néhányat még mindig elsősorban hústermelésre használnak, de mások egyre népszerűbbé váltak házi kedvencként, és néhányuk az óceánon is átkelt, hogy népszerűségre tegyen szert Amerikában.
