A kacsák nagyon szívós madarak. Könnyen tenyészthetők, gyorsan nőnek, és jól ellenállnak a betegségeknek. Így a kacsa a termelők számára igen jövedelmező madárfaj, mivel olcsó, alapvető felszerelést igényel, és sok tojást tojik. A kacsák másik fontos jellemzője a hús és a libamáj minősége, amely sok ínyencet megörvendeztet. Innen ered az érdeklődés a nagy kacsafajták tenyésztése iránt, amelyek közül ebben a cikkben a világ nyolc legnagyobb példányát mutatjuk be.
Mi számít nagy kacsának?
Nincsenek nemzetközi osztályozási szabványok a nagyméretű kacsafajtákra. A Brit Vízimadarak Szövetsége (BWA) azonban a nehézkacsák meghatározása szerint legalább hét kilogramm súlyú nőstények és legalább nyolc kilogramm súlyú hímek (drakes) felnőttként. Ezeket a szabványokat Észak-Amerikában is elfogadják.
Nézzük meg közelebbről a nyolc legnagyobb kacsafajtát.
A 8 legnagyobb kacsafajta
1. pézsma (Cairina moschata)
A pézsmakacsa Dél-Amerikában őshonos házikacsa. Ez a nehéz kacsa (a hím könnyen elérheti a tíz kilós súlyt) nagyon könnyen megszelídül, és nem igényel sok karbantartást. Különösen felismerhető toll nélküli fejéről, vörös húsos növedékekkel. Európában és Franciaországban ez a kacsa nagyon régen, a 16. században jelent meg a kertekben. Amerika népei háziasították, a spanyolok hozták Európába. Őse a pézsmakacsa, egy amerikai vadkacsa volt. Az utóbbihoz hasonlóan a pézsmakacsa is pézsmaszagot áraszt.
2. Aylesbury
Az Aylesbury kacsa egy angol eredetű házikacsa, amelyet elsősorban húsa miatt nevelnek. Húsuk nedves, puha és erőteljes ízű. Ezenkívül mindössze hét-kilenc hét kell ahhoz, hogy a kiskacsák elérjék a szokásos hentessúlyt, az öt fontot.
Így elég nagy kacsa, fehér tollazattal, rózsaszín csőrrel, narancssárga lábbal és lábbal. A fajta pontos eredetéről azonban keveset tudunk, de a kacsatenyésztés népszerűvé vált Aylesburyben, Buckinghamshire-ben a 18. század folyamán. Valójában a fehér tollak iránti kereslet egyre fontosabb volt a párnaipar ellátásában. Így a 19. század során a régió kacsáit méretük, morfológiájuk és színük alapján választották ki, hogy a ma Aylesbury kacsaként ismert fajtát adják.
3. Ezüst Almaudvar
A Silver Appleyard egy nagyon vaskos kacsa, valamint a nehézsúlyú kategória egyik legjobb rétege: a nőstény évente 220 és 265 nagy tojást képes tojni! Nagyon ritka, Angliában őshonos házikacsafajta.
Valóban, ezt a robusztus kacsát egy Reginald Appleyard nevű baromfitenyésztő választotta ki az 1930-as években. Célja egy olyan fajta létrehozása volt, amely húsáról és tojásáról, valamint szépségéről híres.
Egy miniatűr változatot, egyszerűen Miniature Appleyardnak hívják, szintén az 1980-as években készítettek, és 1987-ben állították ki először. 1997-ben ismerték el hivatalos brit szabványként.
4. Szászország
A szász kacsa a németországi szászországi régióból származik. Ez a nagy kacsa, amelyet nehéz fajtának tartanak, számos vonzó tulajdonsággal rendelkezik. Alakja, tollazata és felépítése alapján nagyon hasonlít a roueni kacsára. Rózsaszín és kékes színe pompás díszkacsává varázsolja, az ínyencek pedig ízletes húsáért értékelhetik. Emellett szapora és az első évtől alkalmas szaporodásra.
5. Kék svéd
A kék svéd házikacsa Svédországból származó fajta, amelyet elsősorban a húsa miatt tenyésztettek. Ezek a vaskos és pompás madarak jellegzetes megjelenésűek gyönyörű fekete fejükkel, fehér vállpántjukkal és szép világoskék testükkel. Ez a kék szín nyilvánvalóan megnehezíti őket a ragadozók számára. Azonban elég hangos madarak: a kacsák hangosan sírnak, míg a hímek éles sírást hallanak, ami még felerősödhet, ha egy nőstényért harcolnak. Sőt, bár a kék az egyetlen hivatalosan elismert szín, a svéd kacsa kis részben fekete vagy ezüst utódokat ad.
Kapcsolódó: Liba vs. kacsa: Mi a különbség?
6. Rouen
Amint a neve is sugallja, Rouen az azonos nevű városból származik, amely a Notre Dame-székesegyházról híres. Ez a barátságos kacsa meglehetősen gömbölyű és impozáns, de fenséges marad. Nagy méretének köszönhetően a roueni kacsa arról híres, hogy kiváló asztali madár (főleg, ha sült). Azonban lassan növekszik; sőt több mint egy évbe telik, hogy elérje felnőtt méretét.
A kacsák tollazata a barnától a feketéig terjed, zöld árnyalattal, míg a hímeknek csodálatosan irizáló zöld fejük van, fekete, lila testtel. Ezenkívül a roueni kacsát viszonylag könnyű megszelídíteni, és kissé lustának tűnik. Elég csendes madarak.
7. Cayuga
Ez a fajta az Egyesült Államokban, New Yorktól nyugatra található Cayuga-tónak köszönheti a nevét. A fekete vadkacsa és a roueni kacsa keresztezéséből származik. A drákok legfeljebb nyolc fontot nyomnak, a kacsák pedig hét fontot. Szintén szívós és csendes, jó temperamentumú madarak. Sőt, ezeket a nehéz kacsákat fekete tollazatuk feltűnő szépsége is megkülönbözteti. A napon tollazatuk csodálatos zöld fényben ragyog. A kacsák azonban nem maradnak feketék egész életükben, és az életkor előrehaladtával gyakran fehér toll alakul ki.
8. Pekin
A Pekin egy nagy kacsafajta, fehér tollal és sárga csőrrel. A Jumbo Pekin fajta azonban körülbelül 15%-kal nagyobb, mint a normál fehér pekin, és körülbelül tíz-tizenhárom fontot nyom. Bár származási helyüket gyakran vitatják, a legtöbben egyetértenek abban, hogy valószínűleg valahol Délkelet-Ázsiában volt. Nyugodtak és kissé idegesek, de egyedi személyiségük és hosszú élettartamuk miatt kiváló házi kedvencek. A pekini kacsákat könnyebb tenyészteni, mint a legtöbb házi kacsafajtát, köszönhetően erős immunrendszerüknek és szélsőséges körülmények között is.
A szelektív tenyésztés révén ezek a madarak nagyobb tojásokat és több húst termelnek, mint a legtöbb más kacsa. Így az évek során a Pekin a világ egyik legelterjedtebb kacsájává vált.
Végső gondolatok
A nagy kacsafajtáknak sok csodálója van, akár fenséges megjelenésük, akár tojásaik vagy húsuk minősége miatt. A világ legnagyobb példányait valójában éppúgy keresik a madárbarátok, mint a minőségi baromfitermelők. Reméljük, hogy kimerítő listánk lehetővé tette, hogy egy kicsit többet megtudjon ezekről a csodálatos és grandiózus madarakról!
