A kutyáknak elképesztő szaglása van. A kutya orrában fajtától függően 200-300 millió szagreceptor található, az emberben pedig elenyésző 5 millió. A kutyáknak van még egy második illatszerve is, amely fokozza kemény szippantó képességüket. A szaglásuk annyira éles, hogy egy rövid biológiai minta beszippantása után olyan betegségeket is azonosítani tudnak, mint a cukorbetegség és a rák.
A kutyák főként a szagláson keresztül értik meg a világot, és ugyanúgy támaszkodnak rá, mint mi a szemünkre. Ez az oka annak, hogy kutyás cimborája szeret megállni és szippantani séták közben – a kutyája így tanulja meg, hogy ki, mennyi ideje és mikor van a közelben. Elgondolkodhat azon, hogy a kutyák érzik-e a prérifarkasszagot; a válasz igen. A kutyák pontosan úgy érzik a prérifarkas szagát, mint a macskák és az emberek jelenlétét. A körülményektől függően a kutyák akár 12 mérföldről is felfoghatják az illatokat. Olvasson tovább, ha többet szeretne tudni a kutyákról és prérifarkasokról.
Mi az a prérifarkas?
A prérifarkasok, technikai nevén Canis latrans, a Canidae család tagjai. Észak-Amerikában őshonosak, és genetikailag rokonok a farkasokkal. A prérifarkasok általában kisebbek, mint a Canis lupus unokatestvéreik, amelyek gyakran több mint 80 fontot nyomnak, és vállnál több mint 30 hüvelykre nőnek. A hím prérifarkasok akár 24 hüvelyk marmagasságot is elérhetnek, és 50 fontot is nyomhatnak. Némelyik több mint 4 láb hosszú, orrától farkáig. A legtöbben körülbelül 8 évig élnek a vadonban, de a fogságban tartott állatok gyakran elérik a 20-as éveikat.
A legtöbb bundája durva szürke vagy vöröses, de a hegyvidéki területeken előforduló prérifarkasok szőrét gyakran fekete-fehér foltokkal kiemelik. A sivatagokban élők pedig viszonylag világos szürke árnyalatúak. A prérifarkasoknak hosszú, bozontos farkuk van, és felismerhetők fehér maszkjukról.
Ők elsősorban húsevők; Táplálékuk körülbelül 90 százaléka húsból áll, különösen a hótalpas nyúl és a szarvas. Madarakat, kígyókat, halakat, prérikutyákat és mormotákat is esznek. A párban vagy falkában kooperatívan vadászó prérifarkas nagyobb zsákmányt, például jávorszarvast és vadjuhokat is elpusztíthat. Nagyobb zsákmányra vadászva a prérifarkasok a könnyen elkapható egyedekre összpontosítanak, például azokra, akiket jég fog el, vagy akiket az éhség legyengített. A prérifarkasok a közúti gyilkosságokat is megmocskolják és megeszik.
Ezek a hihetetlenül alkalmazkodóképes állatok gyümölccsel, rovarokkal és fűvel is kiegészítik étrendjüket. A prérifarkas gyümölcsökhöz, köztük szederhez, almához és őszibarackhoz fordul, ha nehézséget okoz a zsákmány megtalálása vagy elfogása. Mogyorót, sárgarépát és görögdinnyét is esznek. A sivatagban élő prérifarkasok rendszeresen fogyasztanak hernyókat és bogarakat, különösen tavasszal. Rendszeresen zsákmányolnak állatállományt a farmterületeken, és köztudottan megölnek macskákat és kistestű kutyákat.
A prérifarkasok elterjedési területe eredetileg a Sonoran-sivatagtól a kanadai Albertáig terjedt, de miután a farkaspopuláció hanyatlásnak indult, ezek a közepes méretű ragadozók Közép-Amerikába és Alaszkába is kiterjedtek. A prérifarkasok jelentős populációkkal rendelkeznek Kelet-Kanadában és az Egyesült Államok északkeleti részén, de mára az Egyesült Államok egész kontinentális részén megtalálhatók. Csak a Darien Gap akadályozza meg őket abban, hogy Dél-Amerikába költözzenek. Nincs sok természetes ragadozójuk, de a hegyi oroszlánok és farkasok időnként megölnek prérifarkasokat.
Párosodhatnak a kutyák prérifarkassal?
Ugyanannak a nemzetségnek a tagjaiként a prérifarkasok és a kutyák könnyen kereszteződhetnek, hasonlóan a kutyákhoz és a farkasokhoz, a farkasokhoz és a prérifarkasokhoz! Három elsődleges észak-amerikai hibrid létezik: coydog, farkas kutya és coywolves.
A prérifarkas/kutya keverékeket coydognak nevezik, és dogotának is nevezik. A keverékben általában egy prérifarkas apa és egy házi kutya anyja van, részben azért, mert a nőstény prérifarkasok nem hajlandók párosodni házikutyával. A coydogokat és a dogotákat szándékosan tenyésztették a Kolumbusz előtti Mexikóban, valamint Kanadában, ahol a nagy hibrideket szánhúzó kutyaként használták. A prérifarkasokat egyes helyeken még mindig aktívan tenyésztik házi kedvencként, és a viselkedési problémák ellenére igen népszerűvé váltak.
A coydogok nem olyan gyakoriak a vadonban, mivel a két faj természetes szaporodási időszakai nem fedik egymást; a prérifarkasok általában télen szaporodnak, míg a házi kutyák inkább tavasszal. A kutyaszülő méretétől függően a prérifarkasok nagyobbak lehetnek, mint a prérifarkasok, egyesek marmagassága elérheti a 27 hüvelyket, súlya pedig meghaladja a 100 fontot. És gyakran mutatják be vegyes felmenőiket bark-yips előállításával.
A farkaskutyák farkas-kutya keverékek, és évezredek óta léteznek. Szinte mindenhol megtalálhatók, ahol a szürkefarkas populációk nyomás alá kerültek, és rendszeresen érintkeztek házikutyákkal. De az emberek szelektíven is tenyésztették ezt a két hasonló állatot, hogy szándékosan farkasgénekkel rendelkező házi kutyafajtákat hozzanak létre, köztük a saarloosi farkaskutyát és a csehszlovák vlcakot.
A szarvasfarkasok prérifarkasok, farkasok és házikutyák keverékei, és gyakran előfordulnak vadonban. A coywolves hasonlít a kis farkasokra, de viselkedési jellemzőket mutatnak, amelyeket mindhárom ősüktől örököltek. A legtöbb hihetetlenül alkalmazkodóképes, képes városi környezetben élni, és zsákmányt fogni az erdőkben. Sok észak-amerikai keleti „farkas” genetikailag coywolf. Még a hangjuk is hibrid felmenőiket tükrözi, mivel sokan farkasszerű morgással kezdik, és prérifarkasszerű yip-jégével végződnek.
Következtetés
A kutyák a körülményektől függően valószínűleg akár 12 mérföld távolságban is érezhetik a prérifarkasszagot. De az, hogy a kutyája nem reagál a prérifarkasra, nem jelenti azt, hogy nem jött rá, hogy van egy a környéken. A prérifarkasok ugyanannak a nemzetségnek a tagjai, mint a kutyák, és gyakran hasonló ösztönös viselkedést mutatnak, mint például a jelölés és az üvöltés.
A két faj kereszteződhet, így préri- és kutyakutyákat hoznak létre. A prérifarkasok farkasokkal is párosodhatnak, és így hoznak létre prérifarkasokat, amelyekben általában egy kis házikutya DNS keveredik. A kutyák valószínűleg ugyanolyan pontossággal érzik a prérifarkasok szagát, mint más szemfogakat, köztük házi kutyákat és farkasokat.
