A kutyája birkaszerűvé válik? Szinte mindenki kínosan érezte magát valamikor. Könnyű feltételezni, hogy a mi kutyáink is ezt teszik. De a kérdés valójában még vita tárgya. Báregyes kutatók biztosak abban, hogy a kutyák kínosan érzik magukat, mások szerint ez többnyire csak emberi kivetítés.
Ahhoz, hogy megértsük, miért van még mindig vita, egy kicsit mélyebbre kell tekintenünk a kutya érzelmeiben.
Egyszerű és összetett érzelmek
Ami az érzelmeket illeti, a kutatás hosszú utat tett meg. Manapság szinte mindenki, aki a kutyák viselkedését kutatja, egyetért abban, hogy érez néhány egyszerű érzelmet, köztük a boldogságot, a szomorúságot, a haragot és a félelmet. Ezek az érzelmek univerzálisnak tűnnek. De sokkal több vita folyik az összetettebb érzelmekről, köztük a zavarról.
Sok érzelemtől eltérően a zavar nem csupán egy szituációra adott érzelmi reakció. Sok más dolog kell hozzá, hogy a helyére kerüljön. A zavartság rendkívül szorosan összefügg a társadalmi tudatossággal és az önérzettel. Amikor kínosnak érzed magad, nincs a helyed, mert éppen megszegtél egy társadalmi szabályt. A kutatók pedig meglehetősen megosztottak abban, hogy a kutyák eléggé értik-e a társadalmi normákat, mint az emberek ahhoz, hogy kínosan érezzék magukat. Eddig senkinek sem sikerült így vagy úgy bizonyítania.
A zavartan tanulmányozásának problémája
Az érzelmek állatokon történő tanulmányozásával kapcsolatos probléma egy része az, hogy nincs jó módszerünk ezen érzelmek közvetlen tanulmányozására. A kutyák érzelmeivel foglalkozó legtöbb tanulmány a viselkedés értelmezésére támaszkodik, és minél összetettebb egy érzelem, annál nehezebb elkülöníteni. Az emberek hajlamosak az antropomorfizálásra – ez azt jelenti, hogy az állatokat és a dolgokat emberibbnek értelmezik, mint amilyenek. És a legtöbb kínos viselkedésnek több értelmezése is lehet.
Nézzünk meg két olyan gyakori helyzetet, amelyeket gyakran zavarként értelmeznek. Először is hazajössz, és a kutyád elszalad, hogy üdvözölje, de útközben megcsúszik és elesik. Nem bántja, de elszalad duzzogni és elbújni. Másodszor, képzeld el, hogy épp most mondtad le a kutyádat, mert ételt lopott a pultból. Egy pillanatra félrenézel, és visszafordulsz, hogy lásd, megint ott van. A kutyája felveszi a szemkontaktust, és azonnal meghátrál, nyafog és lehajtja a fejét.
Mindkét helyzet azt gondolhatja, hogy a kutyája zavarban van, de nem ez az egyetlen módja annak, hogy értelmezze őket. Az első helyzetben előfordulhat, hogy kutyája csak ideges, hogy megsérti magát. Az is előfordulhat, hogy az esést veszélyesebbnek értelmezte, mint amilyen volt, és pihenni és „meggyógyulni” akart. Vagy elrejtőzik, mert most fél.
A második forgatókönyv szerint a kutyája tudja, hogy valamit rosszul csinált. Zavarban érzi magát, amikor rajtakapják a társadalmi normák megszegését, és szégyelli magát a viselkedése miatt. De lehet, hogy a kutyája csak arra reagál, hogy elkapják, és megpróbálja elkerülni a büntetést. És idővel a kutyák megtanulhatják, hogy a büntetés helyett milyen reakciók váltják ki leginkább a nevetést vagy az együttérzést. Ez „álszégyenhez” vezethet, ami nem jelzi, hogy a kutya valójában hogyan érzi magát.
Szóval, mi az ítélet?
A kutyákkal és az érzelmekkel kapcsolatos kutatások alapján a zsűri még mindig zavarban van. A kutyáknak határozottan van olyan viselkedésük, amellyel kifejezik, hogy idegesek, ha valami rosszul sül el. Megtanulhatják azt is, hogy mi a jó és mi a rossz viselkedés, és sok kutya sajátos reakciót vált ki, ha rajtakapják valami szemtelenséget.
De ez azt jelenti, hogy a kutyáknak elég szociális tudatosságuk van ahhoz, hogy valóban kínosan érezzék magukat? Vagy ez egy alapvetőbb érzelmi reakció egy kis tanult viselkedéssel kombinálva? Neked kell a saját következtetéseidre levonnod.
