A masztiff egy ősi fajta, amelynek eredete Julius Caesar idejére nyúlik vissza. Nem fog meglepődni, ha megtudja, hogy lenyűgöző méretük miatt háborúk során támadó- és harci kutyákként használták őket. A rómaiak a Colosseumban is használták őket, ahol ezeknek az erős kutyáknak medvékkel és oroszlánokkal kellett megküzdeniük. A római csapatok ezután bevezették a masztiffot Angliába, ahol sokáig cirkuszi vadállatként mutatták be, mint egy vad és vérszomjas kutyát. Szerencsére ezek a kegyetlen idők rég elmúltak. Ma a masztiff nem más, mint egy csodálatos házi kedvenc.
Masztiffok a közös korszak előtt
A masztiff a több ezer évvel ezelőtt Közép-Ázsiában megjelent molosserek leszármazottja lenne. Eurázsia-szerte elterjedtek, olyannyira, hogy az ókori Görögországban és az ókori Babilonban is találhatunk utalásokat ezekre a kutyákra. Senki sem tudja pontosan, hogyan érkeztek a Brit-szigetekre, de az egyik elmélet szerint föníciai kereskedőkkel utaztak Kr.e. 1500 körül.
Az biztos, hogy molosserek már a római invázió idején is az Egyesült Királyságban éltek. Valójában magát Julius Caesart (Kr. e. 100–i. e. 44) annyira lenyűgözték ezek a hihetetlen kutyák (melyek mérete és súlya meghaladta a római hadsereg molosszereit), hogy sokakat visszavitt Rómába, hogy az arénában harcoljanak az oroszlánok és a gladiátorok ellen.
Masztiffok a középkorban
A britek állítólag jelentősen hozzájárultak a masztiff kutyák kiválasztásához. Népszerűsítették őrkutyaként való alkalmazásukat is, bár sokáig harci kutyaként szolgáltak az angol urak szórakoztatására.
Így a masztiffokat évszázadok óta használták farmok és falvak védelmére, valamint harci kutyaként. Seregeket kísértek, de szórakozásra is használták őket. Az oroszlánok viszonylag ritkák Nagy-Britanniában, ezért a medvék ellen kellett harcolniuk. Utóbbi azonban a középkor elején eltűnt az országból, és ekkor rendeztek kutyaviadalokat egészen addig, amíg ezt az utálatos sportot 1835-ben betiltották.
A középkortól a 19. századig
A masztiff szó a 14. században jelent meg Angliában, és a régi francia „mastin” szóból származik, amely ma „mâtin” lett. A név eredete a latin „mansuetus”, azaz „megszelídíteni” szóból származik.
A fajta modern története nem sokkal ezután kezdődik, pontosabban 1415-ben, az észak-franciaországi Agincourt-i csata idején. A harcokban megsérült Sir Peers Legh-t szeretett masztiffja órákon át védte a csatatéren, és várta a segítség érkezését. Ezt a hangzatos bravúrt követően kutyáját az egyik első kennelbe, a Lyme Hall Kennelbe küldték, ahol a ma ismert fajtát fejlesztették ki.
A fegyverzet fejlődése, majd a kutyaviadalok fokozatos betiltása azonban erősen csökkentette a masztiffok népszerűségét a 18. és 19. században. A masztiff azonban továbbra is félelmetes őrzőkutya volt, és túlélte ezt az elégedetlenséget. Ebben az időszakban az agresszív tulajdonságokat, amelyeket ezekben a harci kutyákban kerestek, fokozatosan megszüntették, hogy csak a legbarátságosabb egyedeket tartsák meg.
A masztiffok majdnem kihalása a két világháború alatt
A 20. század első fele majdnem végzetes volt a hatalmas masztiff számára. Először is, bár 1885-ben elismerte a nagyon fiatal American Kennel Club (AKC), nem sikerült meghonosodnia az Egyesült Államokban. Így a fajta az első világháború végén az Egyesült Királyságon kívül nem létezőnek számított.
Az üdvössége Kanadából érkezett 1918-ban, amikor megszületett egy Beowulf nevű kiskutya. Ez egy Nagy-Britanniából importált masztiff pár utóda volt. Így leszármazottai néhány más, az 1920-as és 1930-as években importált egyedével együtt néhány évvel később megmentették a fajtát a kihalástól.
A második világháború azonban (ismét!) drámai következményekkel járt az Egyesült Királyság masztiffállományára nézve. A bombázások, a háborús erőfeszítések, a korlátozások és az éhínségek a fajta gyakorlatilag kihalásához vezettek. Csak egy nőstény, Nydia de Frithend maradt életben. Miután az ellenségeskedés véget ért, a tenyésztés szerelmesei 14 példányt importáltak az Egyesült Államokból, és sikeres tenyésztési programot indítottak újra.
A masztiff felemelkedése
1964-ben a Fédération Cynologique Internationale (FCI) hivatalosan elismerte a masztiffot, megerősítve ezzel a fajta újjáéledését. Valójában ma már minden nagyobb nemzeti kutyás szervezet elfogadja, köztük az American United Kennel Club (UKC), a Canadian Kennel Club (CKC), és természetesen a British Kennel Club (KC).
Ma a masztiff az egyik leggyakoribb óriáskutyafajta a világon. 2021-ben ez az óriáskutya a 35. helyre került (a közel 200-ból) az AKC fajták rangsorában a népszerűség alapján a szervezetnél történt éves regisztrációk száma alapján. Ez körülbelül tíz hellyel növekedést jelent a 2000-es évek elejéhez képest.
A lényeg
Reméljük, hogy ez a cikk segített többet megtudni ennek a csodálatos fenevadnak a lenyűgöző történetéről. De a masztiff vad harcos származása ellenére szerető, hűséges és védelmező négylábú barátként határozottan megállja a helyét otthonunkban!
