A szakállas sárkányok kiváló házi kedvencek, és ma már több mint 4 millió otthonban megtalálhatók az Egyesült Államokban. Könnyen tarthatók kis házakban és lakásokban, nem igényelnek mozgást, mint más háziállatok, és nagyon jól szocializálhatók, hogy élvezzék a gazdáikkal való együttlétet. Bár e cikk keretein túlmenően, nem tudjuk eléggé hangsúlyozni a „férjesség” fontosságát a szakállas sárkányoknál. Ez a teljes körű gondoskodásukra vonatkozik: táplálkozás, higiénia, étrend és környezet.
A szakállas sárkányok, mint minden hüllő, hajlamosak a betegségek kialakulására. A hét leggyakoribb, amelyeket az alábbiakban részletesebben tárgyalunk, a következők: metabolikus csontbetegség, fertőző szájgyulladás, paraziták, sárgagombás betegség, légúti fertőzések, dystocia és ütközés.
A 7 gyakori szakállas sárkány egészségügyi probléma
1. Metabolikus csontbetegség
A metabolikus csontbetegség (MBD) a csontok meglágyulását okozza. Ezt „táplálkozási eredetű másodlagos mellékpajzsmirigy-túlműködésnek” is nevezik, és az embereknél az angolkóros betegségnek felel meg. Az MBD kialakulásának oka szakállas sárkányokban viszonylag összetett. Általában a magas foszfor- és alacsony kalcium- vagy alacsony D3-vitamin-tartalmú étrendek miatt fordul elő. A szakállas sárkányoknak azonban UV-B fényre is szükségük van a D3-vitamin szintéziséhez, így ha ebből nem kapnak eleget egy speciális UV-B lámpától, MBD alakulhat ki. Az MBD gyakoribb fiatal szakállas sárkányoknál.
Az MBD jelei a csontok gyengeségével kapcsolatosak: az állkapocs alatti duzzanat, a hátsó lábak duzzanata, járási nehézség és remegés. Néha a csontok annyira gyengék, hogy eltörnek.
Az MBD alapos vizsgálattal diagnosztizálható, gyakran röntgen- és vérvizsgálattal kombinálva. A röntgenfelvételek csökkent csontsűrűséget, töréseket és az ízületi terek kiszélesedését mutatják. A vérvizsgálatok a kalcium és a foszfor egyensúlyhiányát mutatják. A kezelést meg lehet kísérelni, és gyakran sikeres is, de nagy kihívást jelenthet a sérült csontok helyreállítása.
2. Fertőző szájgyulladás
A fertőző szájgyulladást „szájrothadásnak” is nevezik. Ez az íny és az állkapocs bakteriális fertőzése, amely számos hüllőfajnál gyakori. Az étrend és a tartási tényezők hozzájárulnak a betegség kialakulásához. A szájrothadás jelei közé tartoznak a vörös foltok a szájban és az íny duzzanata. Idővel a szakállas sárkányok sűrű, sárga „sajtos” váladékot hoznak létre a szájukból és az orrból, és kevésbé érdeklődnek az étel iránt az evés okozta kellemetlenségek miatt.
Szerencsére a szájrothadás általában jó prognózissal jár megfelelő kezelés mellett. Ez egy antibiotikum-kúrát és gyakran egy speciális hüllők szájvizet tartalmaz, mindkettőt állatorvos ír fel.
3. Paraziták
Számos különböző bélparazita okozhat betegséget a szakállas sárkányokban. Ez meglehetősen gyakori probléma a fiatal hüllőknél, valamint a közelmúltban új környezetbe került hüllőknél. Két gyakori parazita a pinworms és a kokcidiák. Valójában úgy gondolják, hogy a legtöbb szakállas sárkány gyomor-bélrendszerében létezhetnek tűférgek; egy egészséges gyíkban, megfelelő étrenddel és higiéniával, olyan alacsony számban léteznek, hogy nem okoznak problémát. Beteg hüllőben vagy rosszul tenyésztett hüllőben a férgek egészségtelen számúra szaporodhatnak, és betegségeket okozhatnak.
A bélparazita fertőzés jelei közé tartozik a laza, kellemetlen szagú széklet és a letargia. Más élősködők, például atkák és kullancsok is előfordulnak a bőrön és a pikkelyeken, miután egy másik szakállas sárkánytól átterjedtek. Számos orális és injekciós parazitaellenes gyógyszer használható a szakállas sárkányoknál a probléma megoldására. Az atkák és kullancsok helyi gyógyszerrel kezelhetők (közvetlenül a bőrre alkalmazva). Mint mindig, a tenyésztés létfontosságú, ezért nagyon fontos a szakállas sárkány környezetének tisztítása és fertőtlenítése.
4. Sárga gomba
A sárga gombás betegség CANV (Chrysosporium anamorph of Nannizziopsis vreisii) néven is ismert. Ez egy nagyon agresszív és fertőző gomba, amely bármilyen korú szakállas sárkányt érinthet. Ennek a betegségnek a jelei közé tartoznak a sárga vagy sárgásbarna domború plakkok, amelyek az egész testen megjelenhetnek. Kezelés nélkül ezek a plakkok megrepednek és kifekélyesednek.
Ez a fekély lehetővé teszi a baktériumok bejutását, ami több fertőzést okoz, és a szakállas sárkányok nagyon megbetegedhetnek. A korai kezelés minden bizonnyal indokolt; az állatorvosok általában gombaellenes és antibakteriális gyógyszereket írnak fel.
5. Légúti fertőzések
A tüdőgyulladás (tüdőfertőzés) a szakállas sárkányok leggyakoribb légúti fertőzése, bár néha a fertőzés nem éri el a tüdőt, és a „felső légutakra” korlátozódik. A baktériumok, vírusok és gombák egyaránt képesek légúti fertőzéseket okozni a szakállas sárkányokban. A rossz tartású hüllők hajlamosabbak tüdőgyulladásra. A helytelen táplálkozás, a stressz, a hideg környezet és a rossz higiénia mind hozzájárulnak az immunrendszer gyengítéséhez.
A légúti megbetegedések leggyakoribb jelei a tüsszögés, az orrból és a szemből való váladékozás, a felületes vagy nehézkes légzés, illetve a szájból kifújt buborékok. A súlyosan érintett sárkányok letargikusak és étvágytalanok is lesznek (nem esznek). A sürgős állatorvosi ellátás fontos – a diagnózis vérvizsgálatot és röntgenfelvételt igényelhet, és a kezelés gyakran antibiotikumokból, melegítésből, etetésből és támogató gyógyszerekből áll.
6. Dystocia
A dystocia a tojásrakási nehézségekre utal. „tojáskötésnek” vagy „tüszőpangásnak” is nevezik. Ez gyakori és potenciálisan életveszélyes probléma a nőstény szakállas sárkányoknál. Számos tényező járul hozzá a dystocia kialakulásához: helytelen táplálkozás, rossz fészkelő környezet, nem megfelelő UV-világítás és nem megfelelő hőmérséklet-szabályozás. A mögöttes fertőzések, tályogok vagy túl nagy tojások megnehezíthetik a tojások áthaladását.
Ismét azonnali beavatkozásra van szükség. Az állatorvosok vérvizsgálatot, röntgensugarat és ultrahangot használhatnak a dystocia jelenlétének megerősítésére. Az orvosi kezelés megkísérelhető, de néha műtétre van szükség a petesejtek fizikai eltávolításához.
7. Hatás
Az ütés a belek elzáródására utal. Összefügghet a székrekedéssel, vagy fennállhat vele egy időben. A székrekedés a ritka székletürítésre utal. A szakállas sárkányok ütközésének vagy székrekedésének számos lehetséges oka lehet, beleértve a kiszáradást, gyengeséget, vírusfertőzést, gerincsérülést és metabolikus csontbetegséget (fent említettük). Egyes gyíkok ütközésbe kerülnek, miután nem megfelelő anyagot, gyakran „szubsztrátumnak” emlegetnek a tartási helyükből. Más gyíkoknál urátkristályok alakulnak ki, amelyek a vizeletükben jelenlévő sók termékei. A legtöbb emlőssel ellentétben a gyíkok nem rendelkeznek külön nyílással a vizelet kiürítésére, hanem van egy kloáka.
Bármi is az ok, az ütődéssel vagy székrekedéssel küzdő szakállas sárkányok folyadékpótlást igényelnek. Időnként röntgenfelvételekre lesz szükség az akadály mögött meghúzódó ok diagnosztizálásához. A beöntés is egyszerű és hasznos kezelés, ha az ütközés a vastagbélben van.
Következtetés
A szakállas sárkányok egyre népszerűbbek házi kedvencként szerte a világon. Noha gyakran úgy gondolják, hogy tartós és könnyen karbantartható háziállatok, a megfelelő gondozás és tartás létfontosságú ennek a csodálatos hüllőnek az egészsége szempontjából. Ez magában foglal mindent a hőmérséklet- és páratartalom-szabályozástól az étrendig és a higiéniáig. A szakállas sárkányoknál nehéz lehet felismerni a betegség jeleit, mivel kiválóan elfedik ezeket a tüneteket.
Ha gyanítja, hogy valami nem stimmel, soha ne kísérelje meg az otthoni kezelést. Az állatorvos korai bevonása valószínűleg a legjobb eredményhez vezet Ön és szakállas sárkánya számára.
