Sokan úgy gondolják, hogy az állatállomány, például a kecskék kevésbé intelligensek, mint az otthonunkban tartott házi kedvencek. A Border Collie kiváló példája annak a kutyának, amely nagyon jól ismeri környezetét és munkáját, hogy felülmúlja az állatok intelligenciájáról alkotott elképzeléseit. Ez a fajta összehasonlíthatatlanul okos.
A kutyák – és az emberek – intelligensségének részben az az oka, hogy agyunk képes átszervezni és átstrukturálódni a környezeti és túlélési kihívásokra adott válaszként. A tudósok ezt a képességet neuroplaszticitásnak nevezik. Ez megmagyarázhatja azt az alacsonyabb intelligenciát, amelyet egyesek az állatállománynak tulajdonítanak. Nem egy megerőltető élet, ha egy meleg, biztonságos helyen aludni kell annyit, amennyit el tud enni.
A háziasítás következményei az állatállományban befolyásolták a megismerést vagy az állatok tanulási és érvelési képességét anélkül, hogy bármi megkérdőjelezné. Ennek ellenére a kecske egészen más lény. Bár társaságiak, mint a birkák, attól sem félnek, hogy kilépjenek komfortzónájukból. Ez azt sugallja, hogya kecskék tanulhatnak, ami meggyőzően alátámasztja az intelligenciát.
A szocializáció hatásai
A megismerés fejlődésének két legszembetűnőbb magyarázata vagy az egyéni tanulási folyamaton, vagy a kollektív társadalmi csoporton, mint mozgatórukon áll. Az előbbi magában foglalja a problémamegoldó készségeket, például az eszközhasználatot, valamint azok szerepét a túlélésben és a kognitív képességekben. Ez utóbbi szerint a társadalmi csoport evolúciós élt ad az organizmusoknak. Ez az, amit az állatoknál, például a kecskéknél látni.
A hipotézis megvizsgálja, milyen előnyökkel jár ez a megközelítés. A ragadozókra vagy a táplálékra több szemkészlet is figyelmeztet. A tagok készségeket tanulhatnak egymástól. Ez az életmód több szinten is megkönnyíti a kommunikációt. Ezek a tényezők némi bizonyítékot szolgáltatnak a kecskék intelligenciájára.
A tanulás és a hosszú távú memória bizonyítékai
A haszonállatokkal és kecskékkel végzett kutatások megnövekedtek, már csak azért is, mert háziállatok és haszonállatok egyaránt vannak. A tudósok jobban össze tudják hasonlítani a háziasítás hatásait. Emellett további kutatási utakat nyitott meg az egyes állatok és állományok bevonásával. Egy tanulmány a kecskék azon képességét vizsgálta, hogy bonyolult takarmányszerzési feladatokat tanuljon meg a más állatokkal végzett kísérletekhez hasonló eledeldobozos kísérletekkel.
A kutatók azt találták, hogy a kecskék nem csak megtanulták a feladatot, de arra is emlékeztek, hogyan kell megoldani a kihívást hónapok után erősítés nélkül. Ezek az eredmények meggyőző bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy a kecskék képesek elsajátítani az új készségeket, és tárolni ezeket az információkat a memóriájukban későbbi visszakeresés céljából. Azonban határozott különbségek vannak a kecskék információgyűjtési módjában.
Részben az evolúciós történetükből származik. Kíméletlen környezetben élnek a vadonban, ami megköveteli, hogy élelmet keressenek, és különböző területekre költözzenek, hogy megtalálják azt. Ezeket az információkat hatékonyan kellene feldolgozniuk a túlélésük biztosításához. A kecske azon képessége, hogy kitalálja a táplálékdoboz kihívását, beleillik ennek az állatnak a múltjába.
Más munka további bizonyítékot kínál a kecskék intelligenciájára. Egy másik tanulmány kimutatta, hogy ezek az állatok képesek megkülönböztetni a különböző ingereket, és döntéseket hozni az alapján, amit automatizált tanulási eszközökkel végzett kísérletekben látnak. Noha a minta mérete kicsi volt, az eredmények mégis gyarapítják a bizonyítékokat.
Noha nincs szembehelyezhető hüvelykujjuk, érdemes megjegyezni, hogy a kecskék felső ajkak széthasadnak, ami hasonlóképpen tud viselkedni, ha szerszámhasználatra vagy tárgyak manipulálására van szükség. Létfontosságú, hogy ezeket az információkat a háziasítással összefüggésbe hozzuk. Például a kedvtelésből tartott kutyákból hiányozhatnak a farkasok úgynevezett utcai okosságai. Ehelyett azonban tanulhatnak és reagálhatnak a tulajdonosaik kommunikációjára.
Kommunikáció emberekkel
Az emberek és házi kedvenceik közötti kommunikáció jól dokumentált. A kutatások kimutatták, hogy a macskák valószínűleg ismerik a nevüket. A tudósok kimutatták a kutyák érzelmi fertőzését. Hol férnek bele a kecskék az egyenletbe? Beszélgettünk ezeknek az állatoknak a társadalmi felépítéséről és arról, hogyan tanulnak egymástól.
Egy tanulmány a bámészkodó viselkedést és a kecskék és az emberek közötti kommunikációban betöltött szerepét vizsgálta. Ezek az állatok követik csoportjuk egy másik tagjának tekintetét. Kiváló példája a falkán belüli nem verbális jelzéseknek. A tudósok azt vizsgálták, hogy ez a viselkedés az emberekre is vonatkozik-e. Eredményeik azt mutatták, hogy a kecskék és az emberek nem kommunikálnak így.
Ehelyett a kecskék nem vették tudomásul az ember tekintetét, hanem arra reagáltak, hogy egy személy rámutat az állatokra vagy megérintette az állatokat, hogy élelmet találjanak. Érdekes módon a kutyák ezeket a jeleket is előnyükre használják fel, míg a farkasok nem. Ez arra utal, hogy a háziasítás előmozdította ezeket a készségeket azokban az állatokban, amelyek ilyen típusú kapcsolatban vannak az emberekkel.
Végső gondolatok
A kutatás azt mutatja, hogy a kecskék kognitív képességeiket arra használják, hogy megoldják a problémákat, és sajátítsák el azokat a készségeket, amelyek biztosítják túlélésüket. Egyéni és csoportszinten egyaránt bemutatják őket. A jelenlegi információ csak a felszínt karcolja. Ezek az állatok kötődést tudnak kialakítani az emberrel, ami tovább erősíti, hogy a kecskék mire képesek. A további kutatások valószínűleg sokkal többet fognak feltárni.
