Az uszkár a bolygó legkönnyebben felismerhető kutyája! A legtöbben mindenki ismeri puha göndör kabátjukat és csóváló farkukat! De tudtad, hogy ezek a népszerű kutyák különböző méretűek és hihetetlenül intelligensek? Az uszkár az egyik legokosabb fajta, és köztudottan könnyen nevelhető.
Ezek a gyönyörű kutyák rengeteg figyelmet igényelnek társaiktól, hogy az egyenes és keskeny úton maradjanak. A boldogtalan uszkár gyakran túlzottan ugat, és megfelelő képzés nélkül egyesek agresszívvé válhatnak idegenekkel szemben. Gyönyörű elegáns vonalaik, szuper atletikusságuk és lenyűgöző intelligenciájuk hihetetlenül népszerű házi kedvencekké teszik őket.
Mivel olyan intelligensek és könnyen nevelhetők, az uszkárok gyakran dolgoznak vakvezetőként, terápiás és kiszolgáló kutyaként. Olvasson tovább, ha többet szeretne megtudni a fajta leggyakoribb személyiségjegyeiről, temperamentumáról és viselkedéséről.
A fajta rövid bemutatása
Az uszkárok aktív, intelligens kutyák, szálkás, göndör szőrűek, amelyek természetesen csapódnak, de nem hullanak, ezért a fajta kiváló választás allergiások számára.
Változatos színben kaphatók, beleértve a fehéret, ezüstöt, barnát, feketét, szürkét és kéket, bár a fehér szín a leginkább köthető a fajtához. A fajtának három mérete van: standard, miniatűr és játék. A standard uszkár több mint 15 hüvelyk magas, és 45-70 font súlyú. A játékváltozatok általában 10 hüvelyknél alacsonyabbak, és akár 7 fontot is nyomhatnak.
Mindhárom méret négyzet alakú testtel, kecses nyakkal és elegáns, hosszú lábakkal rendelkezik. A fajta először Németországban jelent meg az 1600-as években, ahol vízi retrieverként tenyésztették. A híres uszkár hajvágást valójában azért fejlesztették ki, hogy hideg, nedves körülmények között melegen tartsa a kutyák ízületeit és létfontosságú szerveit.
Az uszkár rendkívül aktív
A legtöbb uszkár non-stop energiaköteg. A normál és miniatűr kutyáknak legalább napi 60 perc edzésre van szükségük ahhoz, hogy boldogok és egészségesek maradjanak. A játékváltozatok valamivel kevesebb tevékenységet igényelnek, és általában megfelelő napi 30–45 perces sétákkal.
Az uszkárok, amelyek nem mozognak eleget, hiper- és neurotikussá válhatnak, ez a tendencia különösen a játékoknál jelentkezik. A napi hosszú séták és az alkalmankénti ugrálójátékok a legkedvesebbek az edzések terén. Bármely méretű uszkár szereti a szabadtéri tevékenységeket, és úgy úszik, mint a bajnokok. Elvégre vízimadarak visszaszerzésére tenyésztették őket! Kiváló ugrálóként az uszkároknak van egy ügyük a bekerített burkolatok elkerülésére.
Ha nem végeznek elegendő napi tevékenységet, hajlamosak a súlygyarapodásra, a depresszióra és a romboló viselkedésre. Az uszkárok is hajlamosak kellemetlen ugatásra, ha unatkoznak vagy szoronganak.
Az uszkár hihetetlenül érzékeny
Az uszkárok szeretnek emberekkel tölteni az időt. Mélyen kötődnek emberi családtagjaikhoz, és sok figyelmet igényelnek. Az uszkárok, amelyek nem kapják meg a szükséges figyelmet, gyakran rendkívül neurotikussá válnak, ami kellemetlen ugatást és hiperaktivitást okozhat. Mivel érzékenyek az emberi érzelmekre, az uszkárok gyakran szenvednek magas szorongástól.
Csak ha ezekkel az intelligens kutyákkal lógsz, az nem okoz gondot a figyelem osztályon. Az uszkároknak időt kell tölteniük a tulajdonosaikkal való közvetlen kapcsolattartásra. A játékuszkároknál a legvalószínűbb a negatív szorongás által vezérelt viselkedés; gyakran hihetetlenül érzékenynek mondják őket. A kölyökkorban kezdődő komoly engedelmességi képzés nélkül a játékok hajlamosak agresszívvé válni, amikor szoronganak, ami gyakran morgásban és harapdálásban nyilvánul meg.
Gyakran nem szívesen fogadják és ellenszegülnek azokkal az emberekkel, akiket nem ismernek. A fajta minden tagja védi embertársait. A legtöbben nem készítenek nagy őrzőkutyákat, de biztosan ugatnak, hogy bejelentsék a látogatókat.
Az uszkár hajlamos a szeparációs szorongásra
Mivel az uszkár nagyon szociális és intelligens, rengeteg figyelmet igényel. Nem járnak jól, ha hosszú ideig egyedül maradnak. A túl sokáig magukra hagyott uszkároknál gyakran alakul ki szeparációs szorongás, és ha egyedül maradnak, teljes pánikrohamot kapnak. A szeparációs szorongásban szenvedő kutyák gyakran szüntelenül ugatnak, lépkednek, nyálaznak, lihegnek, és kimennek a fürdőszobába a házban.
A szeparációs szorongás egyéb gyakori mutatói közé tartozik a destruktív viselkedés és az ismételt szökési kísérlet, amelyek néha súlyos sérüléseket okoznak. Míg az állatorvosok nem teljesen biztosak abban, hogy egyes kutyákban mi okozza a szeparációs szorongást, a stressz és a környezeti zavarok alapvető szerepet játszanak az állapot kiváltásában. És egyes fajták, köztük az uszkár, nagyobb valószínűséggel tapasztalnak szorongást, mint mások.
Az enyhe szeparációs szorongás néha ellenkondicionálással is kezelhető: lényegében az a folyamat, amellyel megtanítják kutyájának, hogy valami kellemeshez, például egy finom csemegéhez társítsa a távozását. A súlyosabb esetek gyakran gyógyszeres kezelést vagy viselkedésterápiát igényelnek.
Az uszkár hihetetlenül intelligens
Az uszkárok fényesek és könnyen megviselik, ha nem kapják meg a megfelelő szellemi stimulációt. Ez a gonosz intelligencia az egyik oka annak, hogy ezek a kutyák nem boldogulnak, ha hosszú ideig egyedül hagyják őket. Bármilyen méretű uszkár jól érzi magát az edzésen. Az engedelmességi képzés elengedhetetlen az uszkárok számára, mivel hajlamosak kihívni gazdáikat, ha magukra hagyják őket.
Az agility tréning mentális stimulációt kínál, ugyanakkor kielégíti a fajta komoly fizikai aktivitási igényeit. Az uszkárok hihetetlenül gyorsan tanulnak, és rendkívül könnyen nevelhetők, és szívesen tanulnak. Sokan csak néhány ismétlés után veszik fel az új parancsokat.
Mivel nagyon érzékenyek, nagyon fontos, hogy az uszkárokat pozitív megerősítéssel neveljük. Hamarosan szoronganak, ha hangos zajoknak vannak kitéve, beleértve a felemelt hangokat is, és gyakran visszahúzódnak, ha keményen beszélnek velük.
Az uszkárok szeretnek ugrálni, könyörögni, és néha nem hallgatnak
Mivel ezek a kutyák nagyon sok energiával rendelkeznek és gyorsan izgulnak, gyakran túlzottan lelkes viselkedést mutatnak, például ugrálnak. Megfelelő engedelmességi képzés nélkül a szemfogak elszánt koldusokká válhatnak, akik az étkezési időket rémálmokká változtathatják.
Az uszkár makacs csíkjairól is ismert. A rosszul képzett uszkárt gyorsan gyakorlatilag lehetetlen irányítani. Sok ivartalanítatlan hím uszkár minden mérettől megjelöli a területét, és mind a hím, mind a nőstény kutya időnként emelkedő viselkedést mutat. Az uszkárnak is híre van a ragaszkodásáról, különösen fiatalon.
Noha az uszkár árnyéka időnként bosszantó lehet, ez általában annak a jele, hogy kutyája élvezi a közeledt. A standard uszkár a legpuhább a köteg közül, és a legkevésbé valószínű, hogy kihívást jelentő viselkedést mutat. Ezek a nagyobb kutyák általában kevésbé idegesek, és jobban kijönnek a gyerekekkel, mint a miniatűr és a játékváltozatok.
Végső gondolatok
Az uszkárok kedves házi kedvencek azok számára, akik hajlandóak időt szánni arra, hogy ezek az intelligens kutyák boldogok legyenek. Ezeknek a göndör hajú drágáknak rengeteg mozgásra és odafigyelésre van szükségük ahhoz, hogy a legjobb önmaguk legyenek. Azok az uszkárok, amelyek nem kapnak kellő szellemi stimulációt vagy fizikai aktivitást, szorongóvá, idegessé válhatnak, és hajlamosak lehetnek olyan bosszantó viselkedésre, mint az ugrálás és a szüntelen ugatás.
A játékváltozatok hajlamosabbak a szorongás által vezérelt viselkedésre, beleértve a csípést is. Minden uszkár élesen érzékeny az anyjára
az idegesek érzelmi állapota, gyakran kifejezetten depresszióssá válnak, ha túl sok feszültségnek vannak kitéve a háztartás tagjai között.
