A m altipoók borzasztóan sokat várnak rájuk – intelligensek, oktathatóak, ragaszkodóak és fertőzően vidám természetük van. A játék vagy miniatűr uszkár és a máltai keresztezése a M altipoos kicsi, élénk kutyák, amelyek többféle színben kaphatók, beleértve a fehéret, a krémet, a feketét, a sárgabarackot, a pirosat és a barnát.
Bár gyakran találkozhatunk a barnához hasonló különböző árnyalatokkal, mint például a bézs és a barna, az igazán barna M altipook mély csokoládé színűek, és genetikai felépítésük miatt meglehetősen ritkák.
A barna M altipoo (és a M altipoo minden színben és árnyalatában) jobb megértéséhez először a szülőfajták – az uszkár és a máltai uszkár – történetét kell megvizsgálnunk, úgyhogy kezdjük is.
A Brown M altipoos történetének legkorábbi feljegyzései
A M altipoo egy modern „designer” fajta, amely az 1990-es években az Egyesült Államokból származik, de két szülőfajtája – az uszkár és a máltai – sokkal régebbre nyúlik vissza. A standard uszkárokat először a középkori Németországban kezdték fejleszteni vízi retrieverként.
A vízi retrieverek olyan kutyák, amelyeket azért tenyésztettek, hogy vízi madarakat hozzanak ki a víztestekből. Emiatt az uszkár kiváló úszó. A fajta neve a „pudel” vagy „pudelin” szóból ered, egy német szóból, ami azt jelenti, hogy „vízbe csobbanni”.
Bár a máltaiak pontos eredete nem egészen világos, lehetséges, hogy a föníciaiak voltak felelősek azért, hogy őseiket több ezer évvel ezelőtt Máltára hozták.
Őseik népszerű ölebek (és divatnyilatkozatok) voltak a gazdag nők körében, és intrikák forrásai voltak a görögök számára a Kr. e. negyedik és ötödik században. Ennek a cselszövésnek az eredményeként a máltaiak képét az ókori görög művészet örökítette meg. Ezek a kutyák római mítoszok és legendák alanyai is voltak.
Később, a Római Birodalom után a kínai tenyésztők voltak azok, akik felelősek a fajta kihalásának megakadályozásáért.
Hogyan vált népszerűvé a Brown M altipoos
Mindkét M altipoo szülőfajta népszerű volt több száz és ezer éve, mielőtt a göndör kis hibrid kutya az 1990-es években berobbant a színre. Ezek az úgynevezett „designer” kutyafajták, amelyeket két fajtatiszta kutya párosításával hoztak létre azzal a céllal, hogy egyesítsék mindegyik legjobb tulajdonságait.
A M altipoo minden bizonnyal csodálatosan reprezentálja a két szülőfajtát, a máltai szelídségével, valamint az uszkár szelídségével és intelligenciájával. Ez, nem is beszélve arról, hogy milyen aranyosak és ragaszkodóak, megmagyarázza, miért lettek a M altipoos olyan népszerűek.
Továbbá a M altipoos kistestű kutyák, amelyek alkalmasak házban és lakásban is élni, és „hipoallergénnek” vannak címkézve, ami azt jelenti, hogy nem hullik ki nagyon a szőr, így az allergiások körében népszerű választás. Ne feledje azonban, hogy egyetlen kutya sem igazán hipoallergén, mert valamennyien hullik.
A Brown M altipoo hivatalos elismerése
Az American Kennel Club nem ismeri el az olyan dizájner kutyákat, mint a M altipoo. Az Egyesült Királyság Kennel Clubja sem ismeri el a M altipoost. A két szülőfajtát azonban mindkét kennelklub elismeri, és ez már jó ideje az.
Az uszkárt először 1887-ben ismerte el hivatalosan az AKC, a máltaiakat pedig egy évvel később, 1888-ban.
A 3 legjobb egyedi tény a Brown M altipoosról
1. A M altipoos nagyon drágák
A M altipook ára általában 800 és 1000 dollár között van, de néhányuk 2500 dollárba is kerül. Gyakran a legdrágábbak a ritka színű kabáttal, például barna vagy fantom kabáttal.
2. A bb gén valódi barna m altipoo-t eredményez
A valóban barna színű m altipoénban nincs fekete pigmentáció – mély csokoládébarna színüket a bb gén okozza.
3. A m altipoos hajlamos a szakadásra
A világosabb színű M altipoos különösen hajlamos a könnyfoltosságra, ami a szem alatti vörös/barna elszíneződés, amelyet a porfirin okoz a könnyben. Egyes esetekben egészségügyi állapot okozza.
Jó kisállat a barna m altipoóból?
A m altipoók jellemzően vidám, lendületes és szerető kiskutyák, akik tökéletes társak mindaddig, amíg megfelelően szocializálták és kiképezték őket. A szerető otthonokban élő m altipoások általában abból gyarapodnak, hogy az emberi társaság és a szeretet minden családi tevékenységben részt vesz.
Nem hullik sokat, ami bónusz, de a kabátjukat naponta kell kefélni, mivel hajlamosak csomósodni és összegabalyodni, mint két szülőfajtájuk. Egy másik dolog, amire figyelni kell, hogy a M altipoos meglehetősen érzékeny lehet, különösen a sok zajra vagy az egyébként kaotikus környezetre. Emiatt ezek a legalkalmasabbak csendes otthonokba. Állítólag hajlamosak a szeparációs szorongásra is.
Végső gondolatok
Összefoglalva, a M altipoo a Toy vagy Miniature Puodle és a máltai uszkár keveréke, és rengeteg csodálatos tulajdonságot örökölt mindkét szülőfajtától. Mint ilyenek, gyakran kiváló családi kutyákká válnak, de az egyik fő hátrányuk a drágaságuk. Az örökbefogadás nagyszerű alternatíva a tenyésztőtől való vásárlás helyett, ezért érdemes megfontolni ezt a lehetőséget.
