A filozófusok évszázadok óta vitatkoznak az állatok közötti szerelemről. Sokan még mindig azt mondanák, hogy nehéz meghatározni az emberek, még kevésbé a macskák között. Minden állattartó számára nyilvánvaló, hogy a macskák és a kutyák érzelmeket élnek át. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a szemfogak olyan érzelmi érettséggel rendelkeznek, mint egy 2–2,5 éves gyerekek1 Ismerik a szorongást, a félelmet és még a szerelmet is. De vajon a macskák is érezhetnek hasonlóan, és beleszerethetnek egymásba?
A rövid válasz az, hogy nagyjából, de nem úgy, ahogy mi definiáljuk. Vissza kell mennünk az időben a macskafélék korai evolúciójához, a vadmacskák háziasításához és az ember-macska kötelék modernkori adaptációjához, hogy valóban megértsük a koncepciót.
Az antropomorf csapda
Ha erre a kérdésre tudományosan akarunk válaszolni, akkor el kell tekintenünk az antropomorfizmustól vagy az emberi tulajdonságok nem emberekhez való hozzárendelésétől. Házi kedvenceink nem kisemberek. Lehet, hogy hasonlóan viselkednek, és érzelmeket mutathatnak, de az ösztönök és az evolúciós kötelékek határozzák meg, hogyan viselkedjenek. Magasabb és összetettebb érzelmekre vagyunk képesek, mint állattársaink. Ez vonatkozik a szerelemre is.
Kisállataink erős érzelmi kötelékeket alakíthatnak ki velünk. Ragaszkodnak hozzánk és egymáshoz. Azonban nem tudnak ugyanolyan bonyolult módon kommunikálni, mint mi. Természetesen a szerelem összetett érzelem, ha két egyén közötti kötelékről beszélünk. Amikor arról beszélünk, hogy a macskák szeretik egymást, az nem ugyanabban a kontextusban van, mint a másokkal kialakított kapcsolatunk.
Evolúció és genetika
Mind a macskák, mind a szemfogak termelik az úgynevezett szerelmi hormont, az oxitocint. Egyes kutatások azt sugallják, hogy szerepet játszhat az ember-macska kötődésben2 Azonban nem úgy korrelál, mint az emberekkel. A magas szint nem feltétlenül jelent erős kapcsolatokat. De a macskák sok mindenben különböznek az emberektől és a kutyáktól. Míg sok szemfog csoportban él, a macskafélék többnyire magányosak.
A tudósok elmélete szerint a házimacskák az európai vadmacskából (Felis silvestris) származnak3 Ezek az állatok magányosak és poligímek, a hímek egynél több nősténnyel párosodnak. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a macskák nem szerethetik egymást, legalábbis azt nem, ahogyan mi látjuk. Mindazonáltal az evolúciónak volt még egy kártyája a tarsolyában.
A háziasítás hatásai
A tudósok becslése szerint az emberek körülbelül 9500 évvel ezelőtt háziasítottak vadmacskákat, ami egybeesik a Termékeny Félhold mezőgazdaságának fejlődésével. Az a rejtélyes a dologban, hogy a macskaféléknek nem volt szükségünk ránk, és nem is nagyon szerettük volna őket a településeinken. A kutyákkal ellentétben ők nem nagyon járultak hozzá a jólétünkhöz. Háziasításuk oka azonban a mezőgazdaságra nyúlik vissza.
A gabonafélék voltak az első élelmiszerek, amelyeket az emberek termesztettek. És amikor ezeket a növényeket elülteti, a rágcsálók és más kártevők üdvözlőszőnyegét helyezi ki. Nem telt bele sok idő, míg a vadmacskák elkezdtek lógni az emberek körül, mert termésük vonzotta sok tipikus zsákmányukat. A macskafélék és az emberek közötti kapcsolat kölcsönösen előnyössé vált.
Gyorsan előre az ókori Egyiptomba, és ma már a macskákat gondozzák és tisztelik. A tudósok elmélete szerint az egyiptomiak szelektíven tenyésztettek macskaféléket, hogy jobban hasonlítsanak a ma ismert, szerethető háziállatokhoz. Ez magában foglalná a vadmacskák számára idegen érzelmek ápolását. A macskaféléknek magányos életmódjuk miatt nem kellett más csoportok iránti vonzalmat kifejleszteniük. A háziasítás megváltoztatta a helyzetet.
A macskák még akkor is velünk maradtak, amikor az emberek közösségeket kezdtek alkotni, feltehetően a falvakba és városokba járó rágcsálók könnyű szedése miatt. Ez azt jelenti, hogy alkalmazkodniuk kellett az emberekhez és valószínűleg egymáshoz. Ezek az események nagy hatással voltak a macskák érzelmi képességeire.
A macskák érzelmi észleléseivel kapcsolatos jelenlegi kutatás
A tudósok régóta vizsgálják a kutyák és az emberek közötti kapcsolatot. A szemfogak nem haboznak megmutatni érzelmeiket. Könnyű kitalálni, mi történik a fülük között. A macskafélék egy másik történet, amit a macskák változékony természete sem könnyített meg. Mindazonáltal a kutatások kimutatták, hogy a macskafélék jól tudják olvasni az emberi érzelmeket, és ennek megfelelően alakítják viselkedésüket.
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a macskák képesek felfogni az érzelmeket. Egy másik tanulmány azt vizsgálta, hogy a gazdi jelenléte milyen hatással van egy kisállat stresszre adott reakciójára. A kutató pozitív hatásokat figyelt meg, amelyek magasabb komfortérzetet mutattak. Ez a kísérlet bemutatta az emberek és macskáik közötti kötődést. Nyilvánvaló, hogy az emberek megnyugtató hatással voltak kedvenceikre, ami érzelmi kötődést sugall.
Más kutatások a macskák különféle viselkedési tulajdonságaira összpontosítottak, amelyek befolyásolhatják, hogy képesek-e egymásba szeretni. Nem kell egy rakétatudós ahhoz, hogy megállapítsa, hogy a macskafélék eltérő személyiséggel rendelkeznek. Természetesen a szocializáció és más környezeti tényezők erősen befolyásolják. A bizonyítékok azonban genetikai vonatkozásra utalnak.
A Helsinki Egyetem által végzett tanulmány hét különböző viselkedési típust talált több mint 4300 kisállat tulajdonosi hozzájárulása alapján. Az eredmények egyértelmű különbségeket mutattak a macska-macska szociabilitásban. A fajták közül a keleti és burmai szerezték a legmagasabb pontszámot, a szomáliai és a török furgonnal a lista végén.
A fajta viselkedésbeli eltérései jól dokumentáltak a tudományos irodalomban. Ezért ez az adat nem meglepő. Egy bizonyos fokú szociális létet mutatnak, ami viszont befolyásolhatja a macska szerető képességét. A tudósok tudják, hogy a macskafélék érzelmeket érzékelnek és kommunikálnak más állatokkal. Vizuális, szaglási és hallási eszközöket használnak, hogy jelezzék őket egymásnak.
Társadalmi kötődések és kötvények
A macskák szociális kötődést is kialakítanak gazdáikkal. Talán ez a legerősebb bizonyíték arra, hogy a macskák beleszeretnek. Ha ezek az állatok ki tudják alakítani ezeket a kapcsolatokat egy emberrel, akkor nem nehéz azt feltételezni, hogy a sajátjukkal is megtehetik ugyanezt. Egy másik macskafaj előnye, hogy képes kiolvasni azokat a finom utalásokat, amelyek elkerülhetik a figyelmünket. A két macska közötti társadalmi kötelék azonban nyilvánvaló, ha megfigyeljük az interakcióikat.
Két összekötött macska sok mindent megtesz együtt, az ápolástól az alváson át a játékig. Emellett érzelmek skáláját mutatják be. A macskák dühösek lesznek és veszekednek, ha a durva tartás túl messzire megy. Hasonlóképpen kezdhetik a délutáni szunyókálást közös ápolással, mielőtt összegömbölyödnének. Ne feledje, hogy ez a viselkedés ellentétes azzal, amit a vadmacskák tesznek. Megállapíthatjuk, hogy ez egy társadalmi köteléket mutat, amelyet szerelemnek nevezhetünk.
Végső gondolatok
A házimacskák sok szempontból távol állnak vad társaiktól. A legmélyebb azonban kétségtelenül a társaságiságuk. Ez a háziasítás és az állatok viselkedésében ez által befolyásolt változások eredménye. A háziállatoknak nem kell kitartóan védeniük a területeket a túléléshez. Az emberek átfordították a kapcsolót, lehetővé téve a két macskafélék közötti szeretetet.
