A csincsillák a legaranyosabb kedvenc rágcsálók közé tartoznak, hihetetlenül puha szőrükkel tapintásra ellenállhatatlanok. Sajnos ugyanez a plüss szőrme majdnem végzetet jelentett a csincsillára több száz évvel ezelőtt. Ha valaha is azon töprengett, honnan származnak a csincsillák, és hogyan váltak ilyen szeretett háziállatokká, akkor jó helyen jár!
Ebben a cikkben megismerjük a csincsillák történetét, hogyan tűntek el majdnem a vadonból, és hogyan mentették meg őket. Ezenkívül többet megtudunk a csincsilláról, mint háziállatról, és néhány szórakoztató tényt ezekről a rágcsálókról.
Honnan származnak a csincsillák?
A csincsillák Dél-Amerika hatalmas Andok-hegységéből származnak. Eredeti körükbe Chile, Bolívia, Peru és Argentína tartozott. A vadon élő csincsilláknak két faja van, a hosszúfarkú és a rövidfarkú csincsilla.
A vadon élő csincsillák magasabban, száraz, sziklás élőhelyek között élnek. Otthonukat üregekben vagy sziklahasadékokban építik fel, és akár 100 rágcsálóból álló kolóniákat alkotnak. A vadon élő csincsillák a híres bundájukra támaszkodnak, hogy melegen tartsák őket zord szülőföldjükön.
Csinchillák veszélyben
A csincsillaprémet évszázadok óta hordják az Andok őslakosai. A 16..században, miután az európaiak is felfedezték a gyönyörű szőrű rágcsálókat, a csincsillaprém a nemzetközi szőrmekereskedelem részévé vált. A 20th század elején a vadon élő csincsillák majdnem kih altak a vadászat és a bundájuk miatti csapdázás miatt.
Noha Chile és más szomszédos országok megpróbálták megvédeni a megmaradt vadon élő csincsillákat, a huszadik század közepén már kih altnak számítottak. A vadon élő populációkat az 1970-es években fedezték fel újra, de a vadon élő csincsillák továbbra is veszélyeztetettek, a vadászat pedig betiltásra került. A csincsillaprém továbbra is népszerű, de ma már fogságban tenyésztik az állatokat erre a célra.
Amikor a csincsillák házi kedvencek lettek
A csincsillák mint házi kedvencek története egy Mathias Chapman nevű amerikaival kezdődik, aki Chilében végzett munka közben szerzett egy kisállat csincsillát. Elbűvölte új társát, és úgy döntött, hogy megpróbálja visszahozni a csincsillákat Amerikába, hogy házi kedvencként tenyészthessen. Miután megkapta a kormány engedélyét, végül 11 vadon élő hosszúfarkú csincsillát hozott magával az 1920-as években.
Mr. Chapman megalapította az első nagy csincsillatenyésztést Amerikában, elsősorban az állatokat prémnek tenyésztette, és értékesítette más érdeklődő tenyésztőknek. Ahogy a tenyésztők és a csincsillák száma megnövekedett, a rágcsálókat az 1960-as évek közepétől kezdték el házi kedvencként is értékesíteni. Szinte minden manapság házi kedvenc csincsilla az eredeti Chapman csincsillára vezethető vissza.
Milyen csincsillát tartani?
Kisállatként a csincsillák energikusak, félénkek és gyengédek. Bújhatnak, és megtanulják élvezni az emberi interakciót, de csak szorgalmas szocializációval és kezeléssel már kiskoruktól kezdve. A csincsillák nem a legjobb házi kedvencek gyerekeknek, mert erősek lehetnek, és nem tűrik a durva bánásmódot.
A kedvtelésből tartott csincsilla egészségének megőrzése mérsékelt szintű gondoskodást igényel. Előnyben részesítik a többszintes élőhelyet mászó- és búvóhelyekkel, ágyneművel és egy edzőkerékkel az energia elégetésére. A csincsilláknak pelletet, szénát, valamint kis mennyiségű friss zöldséget és gyümölcsöt kell enniük.
Sok más rágcsálóhoz hasonlóan a csincsillák fogai is folyamatosan nőnek, és biztonságos rágótárgyakhoz kell hozzáférniük, hogy kordában tartsák őket. A csincsilláknak hetente kétszer porfürdőt is kell venniük, hogy vastag szőrük egészséges maradjon.
A csincsillák általában az azonos neműek agresszívek, ezért maguknak kell tartani őket. Néha egy hím és egy nőstény együtt élhet. Nem bírják jól a meleget, és kerülniük kell a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokat.
Szórakoztató tények a csincsilláról
- A csincsillák akár 5 métert is felugorhatnak a levegőben.
- A csincsilla védekező mechanizmusa az, hogy megragadva nagy szőrfoltokat szabadít fel, lehetővé téve számukra, hogy elmeneküljenek, miközben egy falat szőrrel hagyják el ellenségüket.
- A csincsilla vörösvérsejtjei több oxigént tárolnak, mint más rágcsálók. Ez az alkalmazkodás lehetővé teszi számukra, hogy vékonyabb, nagy magasságban élve boldoguljanak.
- Azt tartják, hogy a csincsilláknak van a legvastagabb szőrzete a szárazföldi állatok közül. Egy szőrtüszőből akár 50 vagy több szőrszál is kinőhet. Ehhez képest az embernek csak 2 vagy 3 haja van.
- Mindkét csincsillafaj veszélyeztetett a vadonban, de a rövidfarkú csincsillák kritikusan veszélyeztetettnek számítanak.
Következtetés
Remélhetőleg élvezte az imádnivaló csincsilla történetének és tényének megismerését. Lehet, hogy most ihletet kapsz, hogy keress egyet a sajátod számára. Mielőtt azonban elsodorna egy csincsilla aranyos arca, győződjön meg arról, hogy készen áll a gondozására. A csincsillák akár 8-10 évig is elélhetnek vadon, néha még tovább fogságban.
Lehet, hogy zord terepről származnak, de a kedvtelésből tartott csincsillák meglepően kényesek lehetnek. Először végezzen kutatást, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a legjobb életminőséget tudja biztosítani csincsillájának, mielőtt vállalja a felelősséget, hogy birtokoljon egy csincsillát.
