Észrevetted már, hogy az azonos fajhoz tartozó madarak közül egyesek feltűnő színeket mutatnak, míg mások tompa tollazatúak? Ezt szexuális dimorfizmusnak nevezik, és az állatvilágban gyakran előforduló jelenség, beleértve néhány madárfajt is. Például a gyönyörű eurázsiai süvöltőnek1hím hasa narancssárga-rózsaszín, míg a nőstényé világosbarna; a hím gyűrűsnyakú fácánnak2 kék, zöld és piros színek vannak a fején, néha fehérgalléros és túlnyomórészt vörös tollazatú, míg a nőstény fácán inkább egyszínű barna. Így egyes hím madarak ragyogó színeket mutatnak a költési időszakban, míg a nőstények szürke vagy barna tollazatukhoz képest halványak.
A szexuális dimorfizmus okai
1. A madarak tollazatuk élénk színeit használják csábításra
Aztán csodálkozhatunk, hogy miért figyelhető meg ekkora különbség a két nem között a madaraknál. Ennek egyik oka a szexuális szelekció koncepciója, amelyet az evolúcióelmélet atyja, Charles Darwin terjesztett elő.
A szexuális szelekció, dióhéjban, a természetes szelekció egyik összetevője. Ez utóbbival ellentétben azonban a szexuális szelekció nem közvetlenül a túléléshez kapcsolódik, hanem az egyén szaporodási képességéhez. Ez a szaporodási, tehát utódbiztosítási képessége többek között a hímek testi jellemzőinek (például tollazatnak), de viselkedési jellemzőinek (például az énekléstől vagy a jó fészkek építésének ismeretétől) is függ. Ezek a tulajdonságok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a nőstények megegyezzenek a hímekkel való tenyésztésben.
Az élénk színű madarak esetében a hímek jobban „elcsábítják” partnerüket és „kiszorítják” riválisukat. A legismertebb példa a páva, amely pompás farkát csillogó színekkel éppúgy megjeleníti, hogy elkápráztassa a nőstényt, mint hogy lenyűgözze a riválisát.
A hímek támaszkodnak és a nőstények választanak.
Darwin szerint a nőstények olyan tulajdonságokat keresnek partnerükben, amelyek azt mutatják, hogy ő a legerősebb, és képes életben maradni a környezetében. Így, ha a megfelelő hímmel párosodnak, utódaiknak nagyobb esélyük lesz a túlélésre.
2. A színparadoxon: az élénk színek a madarakat is sebezhetőbbé teszik a ragadozókkal szemben
A mutatós színek megjelenítésében van egy bökkenő: sebezhetőbbé teszi a hímet a ragadozókkal szemben, és kockázatot jelent a túlélésre nézve, ami szembemegy Darwin természetes kiválasztódási elméletével. Valóban, ha a nőstények a legjobb genetikai felépítésű hímet keresik, hogy utódaik a lehető legjobb túlélési esélyekkel rendelkezzenek, akkor miért választják azokat, amelyek a ragadozók számára leginkább láthatók?
Más szóval, mivel magyarázzuk a látványos szexuális vonások (világos színek) megjelenését, amelyek látszólag ellentétesek a természetes kiválasztódással?
Az 1970-es években Amotz Zahavi biológus által kidolgozott fogyatékossági elv szerint a nőstények a hím tollazatának élénk színét a robusztusság és a jó egészség bizonyítékaként értelmeznék. Így, ha ezek a költséges és extravagáns megjelenések ellenére (amelyek a színes hímeket sebezhetőbbé teszik a ragadozókkal szemben) ezek a hímek még mindig életben vannak, akkor ez azt jelentené, hogy ők a legerősebbek, és ezáltal a legjobb potenciális szülők.
Egyéb szempontok
Egy másik tényező, amelyet szem előtt kell tartani, az, hogy a madarak megjelenése különbözik attól, ahogyan egymást látják. Ennek az az oka, hogy vizuális spektrumunk eltér a madarakétól. Például a madarak látják az UV hullámhosszokat, míg mi nem. Sokkal jobban meg tudnak különböztetni két hasonló színt (az emberhez képest). Ez részben az oka annak, hogy sok madárfaj képes azonosítani egy faj egy tagjának nemét úgy, hogy a mi szempontunkból nincs nyilvánvaló ivardimorfizmus.
Végső gondolatok
Röviden: egyes hím madarak pompás színeket mutatnak, főleg a nőstények csalogatására, még akkor is, ha ez jobban láthatóvá teszi őket a ragadozók számára. Az élénk tollazatszínek arra is szolgálhatnak, hogy az egyedeket fajok között megkülönböztessék, és lenyűgözzék a riválisokat. Így Darwin szexuális szelekciós koncepciója segít megmagyarázni a madarak szexuális dimorfizmusa mögött meghúzódó főbb okokat (a színek tekintetében), de még mindig sokat kell tanulni a madarak udvariasságáról.
