A macska dorombolása ikonikus, és az elégedettség szimbólumaként ismert minden macskabarát számára. De nincs olyan „igazi” nagymacska, amely valóban tud dorombolni (a legszorosabb értelemben), és ennek az az oka, hogy az ordítás és a dorombolás kölcsönösen kizárják egymást.
Ez azt jelenti, hogy ha egy macska tud dorombolni, akkor alapértelmezés szerint nem tud ordítani, és ugyanez igaz azokra, amelyek tud dorombolni. A Panthera és Neofelis nemzetségbe tartozó nagymacskák (oroszlánok, tigrisek, leopárdok és felhős leopárdok) az öröm érzését közvetítő hangok egész sorát képesek kiadni, mint például a dörömbölést, a gördülő dörgést és a torokhangú zörejt.
A nagymacskák különböző okok miatt adják ki ezeket a hangokat, és úgy tűnik, szívesen tudatják más macskákkal, hogy jól érzik magukat.
Az egyik „nagymacska”, amely tud dorombolni, a gepárd gyakran dorombol más gepárdoknak, gepárdkölyköknek és még a gondozóknak is, hogy elégedettséget mutasson, általában csipogással és nyávogással is. A gepárdok egyike annak a két „nagy” macskának, amelyek nyávoghatnak, a másik a puma.
A gepárdokat és a pumákat „nagymacskáknak” nevezik a köznyelvben, de a valóságban inkább a túlméretezett „kis” macskákhoz hasonlítanak, mivel közelebb állnak a macskafélékhez, például az ocelotokhoz és a bobcatokhoz. Ezek a kisebb macskák dorombolhatnak is, mivel ugyanazt a hasüregcsont-struktúrát és vibráló hangdobozokat osztják, amelyek lehetővé teszik a folyamatos dorombolást.
Miért nem tudnak dorombolni a nagymacskák?
Az egyszerű válasz erre az, hogy a nagymacskáknak különböző felszereléseik vannak. A nagymacskák (a Panthera nemzetségbe tartozó) és a kismacskák (a Felis nemzetségbe tartozó) torkában is van egy zajt keltő hascsont, de ennek a csontnak finomnak és szilárdnak kell lennie ahhoz, hogy elég rezonáló legyen a doromboláshoz.
A nagymacskáknál a hasüreg csontja erős, rugalmas szalagokkal kapcsolódik a koponyához. Ezek az ínszalagok, valamint a nagymacskáknál a hasnyálmirigy részlegesen elcsontosodott (részben megkeményedett) jellege azt jelenti, hogy a csont nagyobb hajlítással rendelkezik, ami mélyebb, gördülő hangokat-üvöltést okoz.
Kisebb macskáknál a nyálkahártya teljesen elcsontosodott és finom, lehetővé téve, hogy minden egyes lélegzetvételnél, be- és kilégzéskor rezegjen és rezonáljon a torokban. Ez megnyugtató, folyamatos dorombolást okoz, amely időnként szinte önkéntelennek tűnhet.
Milyen hangokat adnak ki a nagymacskák?
A nagymacskáknak sok hangja van a kommunikációhoz, valamint a nem verbális kommunikációhoz, akárcsak a házimacskáknak. Verbálisan a nagymacskák különböző hangzáscsoportokat használnak, amelyek célja, hogy különböző dolgokat közvetítsenek:
- A üvöltés ritka, de fenyegető, és gyakrabban használják nagy távolságokon keresztüli kommunikációra
- Köhögés és zsibbadás, különösen a Tigriseknél, barátságosabb, közeli kommunikációra használják
- Nyögés és hörgés az irány vagy a szándék jelzésére
- Siszegés és vicsorgás, verekedéseknél vagy agresszió kimutatására használják
A nagymacskák nonverbális kommunikációt is használnak, mint a házimacskák, súrolják a fákat és vakarják a földet, hogy feromonokkal jelöljék meg az illatokat. A testbeszéd a nagy és kis macskák kommunikációjában is nagy szerepet játszik, a tigrisek fülén még két kontrasztos fekete-fehér folt is van, amelyek akkor jelennek meg, amikor lehajtják a fejüket (például inni), az úgynevezett „szemfoltok”.
Mi a legnagyobb dorombolni tudó macska?
A puma a legnagyobb macska, amely még mindig tud dorombolni és nyávogni. Annak ellenére, hogy több mint 90 centiméter magasak és 220 fontot is nyomnak, a pumák hangtartománya hatalmas, és ugyanazért dorombolnak, mint egy szerény házimacska.
A pumáknak van egy hírhedt sikolya is, amelyet az emberek mérföldekről is hallanak. Ezt a kavicsozást nagy távolságok közötti kommunikációra használják hőségben, és emellett a Cougar nagyon halk nyögéseket és dorombolásokat ad, hogy beszélgessen és megnyugtassa a kölykeit.
Miért dorombolnak a nagymacskák?
A dorombolni tudó macskák, beleértve a „nagy” macskákat, például a gepárdokat és a pumákat, különféle okokból dorombolnak, és ezek nem mind kommunikációs eszközök. A macskák néhány napos korukban megtanulnak dorombolni, és ezt a korai dorombolást az anyjukkal való kommunikációra használják, és ő vissza fog dorombolni nekik. Amikor idősebbek, a macskák dorombolnak, ha elégedettek vagy boldogok, de akkor is dorombolhatnak, ha fájdalmaik vannak.
Ez a „fájdalom dorombolása” összefüggésbe hozható a gyorsabb gyógyulással és a fájdalom csillapításával, mivel az alacsony, folyamatos dorombolási frekvencia aktívan képes helyreállítani a sérült szöveteket, elősegíti az új szövetek növekedését és szabályozza a macska légzését. Ezenkívül a fájdalomtól doromboló macskák ezt is tehetik önmegnyugtatás céljából.
Végső gondolatok
A nagymacskák a legspecifikusabb értelemben nem tudnak dorombolni, mert ordíthatnak. A Panthera nemzetség macskái közé tartoznak az oroszlánok, a tigrisek, a leopárdok, a jaguárok és a hópárducok. Ezeknek a nagymacskáknak nem rendelkeznek a rezonáló doromboláshoz szükséges finom hasüregcsontokkal. Ehelyett öblös üvöltéseket tudnak produkálni, amelyek nagy távolságból is hallhatók. A legnagyobb dorombolni tudó „kis” macska a Cougar, amely nem csak dorombol, de nyávog is, a gepárddal együtt.
