A nyulak az utolsó háziasított állatok egyike, bár a háziasításuk pontos idejét nehéz nyomon követni. A legújabb tudományos bizonyítékok azt állítják, hogy a nyulakat régen háziasították, és nem egyetlen helyen.
Még egy híres anekdota is szól arról, hogy francia szerzetesek háziasítottak nyulakat a 7. században. A tudósok megvizsgálták a ma háziasított nyulak DNS-ét, helytelenítve ezt a népszerű mítoszt.
Szóval, pontosan mikor háziasították a nyulakat? És hogyan? Olvasson tovább, hogy többet megtudjon ezekről a kedves állatokról és arról, hogy mikor váltak embertársakká.
A mítosz a nyulak háziasításáról
A nyúl háziasításáról szóló, általánosan elterjedt mítosz szerint a pápa kijelentette, hogy a 7. században a nyúlhús hal volt, és nagyböjtben is lehet enni. A szerzetesek állítólag rohantak háziasítani és nyulakat termeszteni, hogy megehessék őket a karácsonyi ünnepek alatt.
Szép történet, és gyakran használják a vallási szabályok kigúnyolására, és arra, hogy milyen könnyen hajlíthatók meg, ha szükséges. Valószínű azonban, hogy ez egyszerűen nem igaz, és egy mítosz évszázadokkal később alakult ki.
Hogyan sikerült leleplezni?
Történészek és régészek voltak az elsők, akik megcáfolták a nyulak háziasításának mítoszát. A nyulak halnak nyilvánításának története nem egy pápára vezethető vissza, de egy Tours-i Szent Gergely püspökre és történészre igen. Leírta egy francia nemes, Roccoleneus akcióját, aki a nagyböjt idején nyúlhúst evett, és hamarosan megh alt.
Az apokrif történet jóval később, a XIX. századból származik. Ez azonban önmagában még nem elég a mítosz alapos megdöntéséhez.
Genetikai elemzés
A nyulak háziasításának meghatározásához a ma használt nyulak genetikai elemzéséhez kell fordulnunk. Az összes ma élő nyuszi az Oryctolagus cuniculus faj leszármazottja.
A genetikai különbség a vadon élő és házinyulak között
Egyértelmű különbség van a háziasított és a vadon élő nyulak génjei között. Ez a különbség körülbelül 12 000 évvel ezelőtt kezdett megjelenni. Ez azt a dátumot jelzi, amikor az állatokat először háziasították.
Ez évezredekkel minden pápa vagy vallási rendelet előtt történt.
A DNS különbsége azonban nem bizonyítja, hogy az állatokat háziasították, mivel nem árul el semmit arról, hogyan etették vagy gondoskodtak róluk. Ehhez a régészeti bizonyítékokhoz kell fordulnunk.
A 2015-ös tanulmány a nyúlgenetikáról
A nyulakkal és genetikai tulajdonságaikkal kapcsolatos egyik legkritikusabb elemzés egy 2015-ben megjelent cikkben jelent meg. Bemutatta azt a genetikai különbséget, amely körülbelül 12 000 évvel ezelőtt jött létre, és ezáltal megváltoztatta a folyamatról alkotott gondolkodásunkat.
Noha a korábban említett mítosz még mindig népszerű az interneten, a tudományos közösség mára teljesen elutasította, mivel egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy a háziasítás meddig tart a történelemben. Néhány molekuláris biológus nem ért egyet ezekkel az eredményekkel.
A régészeti bizonyítékok
Sok régészeti bizonyíték van az emberek és a nyulak közötti hosszú kapcsolatról. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a paleolitikumban vadásztak rájuk, és a rómaiak tartották és tenyésztették őket.
A középkorban szaporodásra kényszerítették őket, és élelemre használták őket. A nyulakat házi kedvencként használják, és a hústól eltérő tulajdonságaik miatt tenyésztik, de ez egy nagyon modern megközelítés, amely egészen a 19. századig nyúlik vissza.
Honnan lehet tudni, hogy egy állat háziasított?
Általában vannak olyan jelek, amelyek azt jelzik a tudományos közösségnek, hogy egy állat mára háziasított, és megváltozott a korábbihoz képest.
Kiváló példa arra, hogy a kutyák füle elakad, mivel kevésbé agresszívek – és ez jó jel, hogy már nem vadon. A tenyésztők nem próbálják elérni ezt a hatást, de ez megtörténik.
A nyulak ilyen tulajdonsága nem utal arra, hogy ma már háziállat. Néhány érdekes esetet azonban érdemes megfigyelni. A 16. században említik először a különböző színű nyulakat. És a 18. században sokkal nagyobbak voltak.
A háziasítás folyamat
A legtöbb tudós azt fogja mondani, hogy lehetetlen pontosan meghatározni azt a pillanatot, amikor egy állatot háziasítottak, mert nincs ilyen pillanat. Ez egy olyan folyamat, amely nemzedékekig tart, mire egy állat megváltoztatja viselkedését, és új fizikai tulajdonságokra tesz szert.
A nyulakat még ma is háziasítják, mivel új ismeretekkel és tudományokkal tenyésztik őket, és gyakran csak fizikai tulajdonságaik miatt.
Húsforrásként használt nyulak
Bizonyítékok vannak arra, hogy az ókori Rómában általánosan használtak nyúlhúst, és a rómaiak rendelkeztek infrastruktúrával a nyulakat erre a célra tenyészteni.
Volt olyan konyhájuk is, amely sokféleképpen tud nyúlhúst elkészíteni. A gyakorlat a középkorban is folytatódott, és akkoriban számos nyúlfaj létezett más tulajdonságokkal.
Az első és a második világháború idején a lakosságot arra kérték, hogy tenyésztsenek több nyulat, hogy helyettesítsék a hadsereg élelmezésére használt egyéb húsfajtákat. Általánosan használt élelmiszerré vált, és sokan nyulakat tenyésztettek, és közben új recepteket készítettek.
Nyulak tenyésztése szakszerűen
A nyulak tenyésztése bizonyos, a húson túlmutató tulajdonságok megtalálására és előállítására, valamint íze a 16. században jött létre, de nagyon kezdetleges formában. Németországban kezdődött, annak idején a számos bíróság egyikén.
Az első kiállítások és versenyek a viktoriánus Anglia termékei. A tenyésztő egyesületeket 1874-ben alapították Németországban. A 20. században az európai vidéki urak körében általános hobbi lett, és a világ számos részén ma is létezik. Mindezek az események a ma ismert nyulak változásaihoz vezettek.
Nyulak házi kedvencként
A nyulak, mint a gyerekek házi kedvencei egy későbbi fejlemény volt az ember és a nyulak kapcsolatában. században kezdődött, főleg Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. Megfelelő házi kedvencnek tartották őket a gyerekek számára, és gyakran meg is ajándékozták őket.
A nyulak azonban nem a legjobb házi kedvencek a gyerekek számára, mivel kissé törékenyek, és a gyerekek véletlenül könnyen megsérthetik őket. Ennek ellenére gyorsan és sokkal gyorsabban kiképezhetők, mint egyes kutyák, ezért vannak, akik úgy döntenek, hogy házi kedvencként tartják őket.
Változás a nyúl agyában
A kutatások azt mutatják, hogy a háziasított nyulak olyan fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek különböznek és nyugodtabbak, mint a vadnyulak. Ezek idővel alakultak ki, és egyelőre nem lehet megmondani, hogy mikor következett be a fizikai jellemzők változása. Főleg a szelíd nyulak agyában figyelhető meg.
Az amygdala, az agynak az a része, amely feldolgozza a félelmet és a szorongást, sokkal kisebb egy házinyúlban. Egyes esetekben akár tíz százalékkal is kisebb lehet. Ez azt jelenti, hogy a háziasított nyulaknak generációk óta nem volt félnivalójuk, mivel nincsenek ragadozóik.
Mit árul el nekünk a nyulak háziasításáról szóló mítosz?
Van néhány ok, amiért még mindig széles körben hiszik a mítoszt, miszerint a francia szerzetesek nyulakat tenyésztenek azért, hogy megegyék.
A történetet a 19. században találták ki, amikor a valláskritika mindennapos volt, és erős követői voltak. Ez az egyik oka annak, hogy ez a modern közönség számára rezonál. Eltart egy ideig, amíg a genetikával kapcsolatos tudományos kutatás utat talál a nagyközönséghez.
Tehát, mikor háziasították a nyulakat, és hogyan?
A nyulakat több mint 12 000 évvel ezelőtt háziasították, ami a DNS-ükben nyomon követhető. A háziasítás fizikai megnyilvánulásai a 15. és 16. században kezdtek megmutatkozni a nyulak színében és méretében, de ez egy sokkal hosszabb folyamat része.
Legalábbis a legtöbb tudós ezt hiszi; ezt a modern házinyulak agyának változása is bizonyítja. Ezen a ponton kisebb a félelemközpontjuk, mivel biztonságban vannak, amikor emberekkel élnek.
Végső gondolatok
A nyúl háziasítása hosszú folyamat volt, és bizonyos szempontból elmondhatjuk, hogy a nyulak háziasítása a mai napig folyik. Az új fajtákkal és háziasítási technikákkal ez egy véget nem érő fejlődési folyamat.
