Steroid-responsive meningitis-arteritis (SRMA) kezdetben Beagle fájdalom szindrómának nevezték. Fiatal laboratóriumi beagle-ekben azonosították először, amelyek a sántaság, a fájdalom és a láz klinikai tüneteit mutatták. Az állapot több más néven is ismert, többek között fiatalkori polyarteritis szindróma, nekrotizáló vasculitis, panarteritis és polyarteritis.
Az SRMA kifejezés jelenleg a legáltalánosabban elfogadott elnevezés, mivel nem csak a mögöttes patológiára (azaz az agyhártya és a kapcsolódó artériák gyulladására) utal, hanem a legszélesebb körben alkalmazott kezelésre és annak kezelésében elért sikerére is. betegség. Az állapotot azóta számos más kutyafajtánál is leírták, így a „beagle fájdalom szindróma” kifejezés már nem megfelelő. Tudjon meg többet az SRMA-ról és annak jeleiről és okairól alább.
Mi az a szteroidokra reagáló meningitis-arteritis?
Az SRMA egy immunrendszer által közvetített betegség, amelyet egyesek a központi idegrendszert (CNS) érintő leggyakrabban diagnosztizált gyulladásos rendellenességnek tekintenek kutyáknál. Az SRMA két különböző formáját dokumentálták: akut és krónikus.
Amint arra fentebb ut altunk, ennek a szindrómának a neve értékes támpontokat ad arra vonatkozóan, hogy milyen patológiáról van szó. A betegségre az agyhártyát és a kapcsolódó artériákat érintő gyulladás, valamint a cerebrospinális folyadékban (CSF) belüli gyulladás jelei jellemzik.
Az SRMA-val kapcsolatos legtöbb tanulmány nem azonosított szexuális hajlamot; más szóval, úgy tűnik, hogy a hímek és a nőstények hasonló kockázatnak vannak kitéve, bár egy tanulmány magasabb előfordulásról számolt be a hím kutyáknál. Az állapotot jellemzően 2 év alatti kutyáknál azonosítják (az esetek 95%-ában), a csúcsprevalencia 6 és 18 hónap között van. Mindazonáltal SRMA-ról számoltak be már 3 hónapos és 9 éves kutyáknál.
Mik a szteroidokra reagáló agyhártyagyulladás-arteritis jelei?
Akut SRMA
A látható klinikai tünetek a jelenlévő betegség formájától függően változhatnak. Az akut formát jellemzően nyaki fájdalom és merevség vagy merevség jellemzi, amely időszakos lehet, lázzal (és a kapcsolódó letargiával) együtt. Sok kutyatulajdonos úgy írja le a tüneteket, hogy a tünetek gyantázó és gyengülő lefolyásúak – ezt fontos figyelembe venni, mivel az állatorvosi klinikán történő vizsgálatra bemutatva az SRMA-ban szenvedő kutyáknál előfordulhat, hogy nem mutatják az összes, vagy még csak egyiket sem az ezzel a betegséggel kapcsolatos általános tünetek.. Például, míg a láz gyakori az SRMA-ban szenvedő kutyáknál, a normál hőmérséklet nem zárja ki, hogy lehetséges diagnózisként szerepeljen egyidejű nyaki fájdalommal, merevséggel és letargiával küzdő kutyáknál.
Krónikus SRMA
A kevésbé gyakorinak tartott krónikus forma az akut formánál is észlelhető tüneteket mutathat; azonban általában ismétlődő nyaki fájdalom epizódokkal jár, amelyeket további neurológiai hiányosságok (pl. gyengeség és koordinálatlan járás) kísérnek. Ezek a hiányosságok gerincvelővel vagy multifokális neurológiai rendellenességgel kapcsolatosak, és a gyulladás kiterjedését jelentik az agyhártyáról a szomszédos struktúrákra (azaz a gerincvelőre (myelitis) és az agyra (encephalitis)).
A krónikus elváltozások közé tartozhat az agyhártya fibrózisa (vagy hegesedése) és az artériás szűkület (artériák szűkülete), amelyek akadályozhatják a normál CSF áramlást, sőt az ereket is elzárhatják. Az ilyen elváltozások a központi idegrendszer parenchyma ischaemiájához és a fent leírt egyéb neurológiai hiányosságokhoz vezethetnek. Így nehéz lehet megkülönböztetni az SRMA krónikus formáját a gyakrabban azonosított, ismeretlen etiológiájú meningoencephalitistől.
Egyéb jelek és diagnózis
Érdekes módon különböző szívelváltozásokat is azonosítottak SRMA-ban szenvedő kutyáknál. Egy 14 kutyából álló populációban az ilyen változásokat gyakorinak tekintették. Emberben a szívbetegség együttes előfordulása gyulladásos központi idegrendszeri betegségben szenvedő betegeknél jól leírható. Míg az SRMA-ban szenvedő kutyákban azonosított szívelváltozások többsége a szteroidterápia hatására megszűnik, további kutatások szükségesek annak megállapítására, hogy szükség van-e kardiotámogató kezelésre a lehetséges szövődmények elkerülése érdekében.
Jelenleg nincs végleges SRMA-teszt élő kutyán. Így a diagnózis több változót is magában foglal, mint például az anamnézis és a klinikai tünetek, a fizikális vizsgálat leletei (pl. nyaki fájdalom és láz), a laboratóriumi vizsgálatok nem specifikus leletei (vér és cerebrospinalis folyadék), valamint az egyéb lehetséges diagnózisok kizárása. hasonlóan jelennek meg (például fertőző betegségek, különösen fiatal kutyáknál, és ismeretlen etiológiájú meningoencephalitis vagy akár neoplázia idősebb kutyáknál).
Melyek a szteroidokra reagáló meningitis-arteritis okai?
A pontos kiváltó ok jelenleg nem ismert. Az SRMA azonban egy immunmediált betegség, amely abnormális és szabályozatlan immunválaszokkal jár, amelyek meghatározott kutyafajták központi idegrendszere felé irányulnak.
Az ilyen válasz mögött meghúzódó okot vagy kiváltó okokat még meg kell határozni. Egyetlen tanulmány sem azonosított környezeti, fertőző vagy daganatos (rákos) kiváltó tényezőt ennek a betegségnek. Nincs kapcsolat a vakcinázás és az SRMA kialakulása között kutyákban.
Hogyan ápolhatom a szteroidokra reagáló agyhártyagyulladásban szenvedő kutyát?
Amint a neve is sugallja, ennek az állapotnak a kezelése szteroidok (más néven kortikoszteroidok vagy glükokortikoidok), például prednizon vagy prednizolon alkalmazását foglalja magában. Általában az SRMA-ban szenvedő kutyákat hosszan tartó szteroid-kúrákkal kezelik, immunszuppresszív adagokkal kezdve, majd fokozatosan csökkentve az adagot (amíg a gyógyszer biztonságosan le nem állítható) körülbelül 6 hónapon keresztül. Az ilyen kurzusok kiválónak bizonyultak a remisszió elérésében, és egyes tanulmányok az esetek 98,4%-ában sikeresek voltak. A legtöbb kutya klinikai javulást mutat a szteroidterápia megkezdését követő 2 napon belül.
Relapszus
Sajnos sok kutyánál ez a remisszió rövid életűnek tűnik. A visszaesések aránya 16% és 47,5% között mozog. Feltételezések szerint a relapszusok vagy a nem megfelelő adagolásból, vagy a nem megfelelő vagy elégtelen kezelési időtartamból erednek. Egyes szerzők azt is felvetették, hogy bizonyos kutyák érzéketlenek lehetnek a szteroidokra, amint azt szórványosan dokumentálják különböző immunmediált betegségek kezelésében részesülő embereknél. Azt is feltételezték, hogy a nem megfelelő kezelés az SRMA krónikus formájának kialakulásához vezet.
Sok kutatásra késztetett probléma annak előrejelzése, hogy mely kutyák és mikor fognak visszaesni. Sajnos a prediktív marker továbbra is megfoghatatlan, és relapszusokat jelentettek mind a kezelés alatt, mind a szteroidterápia abbahagyása után. A legtöbb visszaeső eset egy vagy két visszaeső epizódot tapasztal; bár nem gyakori, néhány kutyánál három vagy akár négy relapszus is előfordult.
Az is előfordulhat, hogy bizonyos fajták nagyobb valószínűséggel szenvednek visszaesést, az egyik tanulmányban beagles és berni pásztorkutyák esetében is leírtak egy ilyen eredményt. Úgy tűnik, hogy az idősebb kutyáknál kisebb a visszaesés valószínűsége, és egyes szerzők körülbelül 2 éves koruk után nyilvánvalóan ellenállnak a tünetek kiújulásával szemben.
Nemcsak ez a magas relapszusarány késztetett sok vizsgálatot egy lehetséges prediktív markerre, hanem olyan tanulmányokhoz is vezetett, amelyek további gyógyszerek alkalmazását vizsgálják a relapszusok kezelésében, hogy remélhetőleg megelőzzék a további visszaesést. Ez nem meglepő, tekintettel arra, hogy az állatgyógyászatban többféle immunszuppresszív gyógyszer áll rendelkezésre, valamint a multimodális terápia alkalmazása a kutyák gyulladásos központi idegrendszeri betegségeinek kezelésére.
Egy tanulmány a citozin-arabinozidot, egy kemoterápiás szert vizsgált az ilyen problémák megoldásában. Noha ez a kiegészítés 12 kutyából 10-nél a tünetek javulását eredményezte, a felvételével kapcsolatos mellékhatásokat és nemkívánatos eseményeket mind a 12 kutyánál azonosították, amelyek közül sok további intézkedéseket igényel ezeknek a nemkívánatos eseményeknek a kezelésére.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy a kutyák hosszan tartó szteroidkezelései enyhe mellékhatásokkal is jártak, amelyek közül a legtöbbet a hasmenés jelentette. Ezek a nemkívánatos hatások dózisfüggőek, ezért hajlamosabbak a kezelési folyamat elején jelentkezni, és a nagytestű kutyák is érzékenyebbek.
Egyéb kezelési lehetőségek
Az SRMA-ban szenvedő kutyák másik lehetséges terápiás lehetősége az endokannabinoid rendszer megcélzása (például a Cannabis sativa származékainak használata). Az endokannabinoidok hasznosnak bizonyultak az immunmodulációban, a neuroprotekcióban és a központi idegrendszer gyulladásos rendellenességeinek szabályozásában. Egy közelmúltban végzett tanulmány kimutatta a specifikus endokannabinoid receptorok fokozott szabályozását SRMA-ban szenvedő kutyákban, ami arra utal, hogy az endokannabinoid rendszer megcélzása segíthet az SRMA-ban szenvedő kutyák kezelésében.
Mi a prognózis a szteroidokra reagáló agyhártyagyulladásban-arteritisben szenvedő kutyánál?
A prognózis a kutyánál diagnosztizált SRMA formájától függően változik. Az akut forma, különösen fiatal kutyáknál, általában jó vagy akár kitűnő prognózissal rendelkezik a szteroid kezelés korai megkezdése esetén.
Ezzel szemben a krónikus formának általában védettebb a prognózisa, és agresszívebb és hosszabb távú terápiát igényel.
Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK)
Milyen fajtájú kutyák kapnak SRMA-t? Csak a Beaglesben fordul elő?
Míg a korábban beagle fájdalom szindrómaként ismert SRMA-t először Beagle-ben azonosították, azóta számos más fajtát is felismertek, hogy hajlamosak erre az állapotra. Ilyen fajták közé tartozik a beagle, a berni pásztorkutya, a border collie, a boxer, a golden retriever, a jackrussell terrier, a weimari, a whippet és a drótszőrű hegyes griff. Figyelemre méltó, hogy nem észleltek különbséget a betegség súlyosságában, a diagnosztikai eredményekben vagy akár a kimenetelben sem a hajlamos fajták között.
Fertőző az SRMA?
Nem. Az SRMA egy immunmediált betegség, amely a szervezeten belüli kóros immunválaszból ered. Az SRMA esetében ez a válasz az agyhártya (az agyat és a gerincvelőt szegélyező membránok) és a kapcsolódó artériák felé vagy ellen irányul. Nem azonosítottak olyan mögöttes kiváltó tényezőket, amelyek abnormális immunválaszhoz és klinikai tünetekhez vezethetnek SRMA-ban szenvedő kutyáknál.
Következtetés
Összefoglalva, az SRMA egy gyakori immunmediált rendellenesség, amelyet számos kutyafajtánál (nem csak a Beagle-nél), különösen a fiatal kutyáknál azonosítottak. A betegség két formáját jól leírták, és a klinikai tünetek és a prognózis eltérő. A kutyák SRMA-val történő kezelése a kortikoszteroidok, például a prednizon alkalmazására összpontosít, amelyek rendkívül hatékonyak a klinikai tünetek remissziójának elérésében, különösen a betegség akut formájában szenvedő kutyáknál. Sajnos a visszaesés nagyon gyakori, és minden olyan kutyánál, akinek a kórelőzményében SRMA szerepel, gondos monitorozásra van szükség a tünetek kiújulására, majd a szteroidterápia gyors újrakezdésére.
