Az alomtárs szindróma egy súlyos viselkedési állapot, amely akkor fordul elő, ha két testvér egy alomból olyan szoros kapcsolatot alakít ki, hogy az megakadályozza a kutyák megfelelő szocializációját. Nem képesek kötődést kialakítani emberekkel vagy más állatokkal, és bár kezelhető és leküzdhető, ez sok munkát és kitartást igényel. A tulajdonosoknak le kell küzdeniük az alomtársak egymásra ut altságát, miközben olyan kutyákat is szocializálniuk kell, amelyek általában túl vannak a normál szocializációs ablakon.
További információért olvassa el ezt a viselkedési állapotot, beleértve a tüneteket és a leküzdés érdekében teendőket.
Mi az alomtárs szindróma?
Jó ötletnek tűnhet két kölyök örökbefogadása vagy tartása ugyanabból az alomból. És gyakran az is! Van társaságuk, és már ismerik egymást, így nincs potenciálisan nehéz bemutatkozás. Ez azonban nem mindig sikerül pozitívan.
Az alomtárs szindróma olyan viselkedési állapot, amely akkor fordul elő, amikor két testvér ugyanabból az alomból túlságosan egymásra utal. A testvérüktől való függőségük olyan erős, hogy nem alakítanak ki köteléket embereikkel, és nem fognak pozitív kölcsönhatásba lépni sem emberekkel, sem más állatokkal.
Eleinte aranyosnak tűnhet, hogy két kölyökkutya ennyire közel van egymáshoz, de idővel, és különösen, ahogy a kutyák egy kicsit idősebbek lesznek, ez komoly viselkedési kihívásokhoz vezethet a gazdik és maguk a kutyák számára.
Mi az alomtárs szindróma oka?
Nincs ismert fizikai oka az állapotnak.
A kutyákat kiskoruktól kezdve szocializálni kell, ami azt jelenti, hogy be kell mutatni őket az embereknek és más állatoknak, hogy új kötelékeket tudjanak kialakítani, és képesek legyenek megbirkózni az új és potenciálisan kihívást jelentő helyzetekkel. Ha egy kutyának alomtárs-szindrómája van, akkor nem éri el ezt a szocializációt, és a kapcsolódó viselkedési feltételekkel küzdhet.
Ha egy kutyát fogadott örökbe, nehéz lehet viselkedési problémákat azonosítani anélkül, hogy ismerné a kutya történetét.
Hol vannak az alomtárs szindróma jelei?
Az alomtárs szindrómára a szorongás és a félelem jelei jellemzőek. Ezeket leggyakrabban akkor látjuk, amikor egy kutyát új helyzetbe vezetnek be, vagy amikor először találkozik új emberekkel vagy más állatokkal. Különösen akkor lesz probléma, ha elválasztják a testvérétől. A gyakori jelek a következők:
- Válási szorongás:A szenvedők általában akkor is szoronganak, ha elszakítják őket alomtársuktól, még nagyon rövid időre is. Rendkívüli szorongást mutathatnak, ha egyedül maradnak, és nem esznek, nem isznak, és nem játszanak játékokkal.
- Gyenge szociális készségek: A kutyája szorongás vagy bizonyos esetekben agresszió jeleit mutathatja, amikor új emberekkel találkozik, vagy ha más kutyákkal vagy állatokkal ismerkednek meg.
- Alapkiképzési problémák: Nagyon nehéz lehet alapkiképzést nyújtani az alomtárs szindrómában szenvedő kutyáknak. Az alomtársukhoz fordulnak útmutatásért, és előfordulhat, hogy nem reagálnak mások parancsaira és képzésére.
Melyek az alomtárs szindróma lehetséges veszélyei?
Az alomtárs szindróma fokozott szorongáshoz vezethet a kutyákban. Ez azt jelentheti, hogy depresszióssá válnak, és kivonulnak a családjukból. Más viselkedési problémákhoz is vezethet, és akár agresszív viselkedéshez is vezethet a szenvedőkben. Minél tovább áll a probléma, annál nehezebb lesz leküzdeni.
Hogyan kezeljük az alomtárs szindrómát
Az alomtárs szindróma kezelése a kutyák elkülönítését jelenti, de ez önmagában szorongást okozhat a szenvedőkben, ezért ezt fokozatosan és körültekintően kell végezni. Próbálja ki a következő lépéseket, és ha kétségei vannak, forduljon egy hivatásos állatviselkedési szakértőhöz.
- Kínáljon nekik időt egyedül. Fokozatosan kezdje, de minden nap különítse el a két kutyát egy kis időre. Győződjön meg arról, hogy a kettő nem osztozik egy ládán, és hogy külön tálaik vannak, és egymástól elkülönítve táplálják őket. Kezdje azzal, hogy a tálakat néhány láb távolságra helyezi el egymástól, és fokozatosan növeli a tálak közötti távolságot, mielőtt végül különböző helyiségekben, sőt különböző időpontokban etetné.
- Tanítsa őket külön, de egymás látótávolságán belül. Válogassa szét a kutyákat, és adja meg az alapképzést, de ügyeljen arra, hogy a kutyák lássák egymást. Fokozatosan elkezdheti kimozdítani a kutyákat a látóköréből, először rövid időre, majd hosszabb időre, ahogy megszokják a különlétet.
- Socializálja őket együtt. Vidd el mindkét kutyát sétálni, és engedd, hogy új emberekkel és más kutyákkal ismerkedjenek meg. Ez segít nekik a szocializálódásban, anélkül, hogy a különlétből fakadó szorongástól szenvednének.
- Sétáltassa őket külön. Induljatok el együtt sétálni, de kérje meg, hogy különböző felvezetők vigyenek különböző kutyákat, és próbálják meg sétáltatni a kutyákat különböző irányokba. Figyelje meg, hogyan reagálnak, hogy eldönthesse, mit kell tennie.
Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK)
Különböző alomból származó kölykök kaphatnak alomtárs szindrómát?
Noha az alomtárs szindróma leggyakrabban egy alomból származó kölyökkutyáknál figyelhető meg, és ezek testvérek, ez nem mindig van így. Két, egymással nem rokon, azonos vagy hasonló korú, és pár hónapos korukban nagyon szoros köteléket kialakító kölyökkutya esetében kialakulhat ez a betegség annak ellenére, hogy nem egy alomból származnak.
Mennyire legyenek egymástól a kölykök, hogy elkerüljék az alomtárs szindrómát?
Ideális esetben a kölykök életkora 6 hónapos különbséggel járjon, hogy elkerülje a betegség kialakulását. Alternatív megoldásként, ha azonos korú kutyákat szeretne, szerezzen be közöttük 6 hónap különbséget, és gondoskodjon arról, hogy mindkettő megfelelően és külön szocializálva legyen, hogy elkerülje a probléma kialakulását.
Mennyi idő alatt alakul ki az alomtárs szindróma?
Az alomtárs szindróma már néhány hetes kortól elkezdhet kialakulni. Általában akkor válik problémává, ha a kölykök 3 hónapos koruk után is együtt vannak. Ilyenkor kell a kutyáknak tanulniuk és szocializálódniuk, és ekkor kezdhet gondot okozni a szoros kötelék.
Következtetés
Az alomtárs szindróma egy súlyos viselkedési probléma, amely akkor alakulhat ki, ha a fiatal kutyákat együtt neveljük, és túl szoros kötelék alakul ki. Nem részesülnek megfelelő szocializációban, és egymástól függenek érzelmi és viselkedési támogatásban. A fejlesztés után sok munkát és időt vesz igénybe a probléma kijavítása, de általában javítható. Az elkerülés azonban jobb, mint a gyógymód keresése. Javasoljuk, hogy ha két hasonló korú kölyökkutyát szeretne, akkor legalább 6 hónap különbséggel szerezze be őket, és gondoskodjon arról, hogy mindkettő megfelelően nevelve és szocializálva legyen.
