A Romagnola egy Észak-Olaszországból származó olasz szarvasmarhafajta. A szürkemarha podoli csoportjába tartoznak, és jelenleg az egyik legnagyobb húsmarhafajta. A múltban a romagnolákat elsősorban igásállatként használták a földek megművelésére, de ma már elsősorban jó minőségű marhahús előállítására tenyésztik.
Gyors tények a romagnolai szarvasmarháról
| Fajtanév: | Romagnola |
| Származási hely: | Olaszország |
| Használat: | Hús, hús |
| Bika (férfi) Méret: | 1200–1300 kg (2600–2900 font) |
| Tehén (nőstény) Méret: | 650–700 kg (1400–1500 font) |
| Szín: | Elefántcsont szürke-fekete pigmentációval |
| Élettartam: | 15-20 év |
| Klíma tolerancia: | Minden klíma |
| Gondoskodási szint: | Kezdő |
| Gyártás: | Hús |
Romagnola Origins
A Romagnola fajta Észak-Olaszország Emilia-Romagna régiójából származik. Bár nincs bizonyosság arról, hogyan érkeztek Itáliába, úgy gondolják, hogy a gótok negyedik századi inváziója során hozták az országba. A Romagnolának korábban voltak altípusai, de az 1850 körül megkezdett szelektív tenyésztés a mai Romagnolához vezetett.
A fajtát először hazájukban használták igásmarhaként. Erősségük és nagy távolságok megtételére való képességük ideális jelöltté tette őket a mezőgazdasági területek kiemelt területeinek megművelésére. Másodlagos céljuk volt a hústermelés. Néhány romagnolát szelektíven tenyésztettek hústermelésre, és az 1900-as Párizsi Nemzetközi Mezőgazdasági Vásáron elnyerték a legjobb marhafajta díjat is.
A második világháború után, és amikor a mezőgazdaság gépesebbé vált, a fajtát elsősorban húsmarhaként használták, amely finom szemű, puha marhahúst ad.
Romagnola jellemzői
A Romagnola erős, kompakt és lenyűgözően izmos szarvasmarhafajta. Gyorsan nőnek és gyorsan érnek. Ezek a tulajdonságok, valamint magas termékenységük, könnyű ellésük és erős anyai ösztöneik hozzájárultak a fajta általános sikeréhez.
A romagnola a legnagyobb húsmarhafajták közé tartozik, és nagyon erősen izmos. Nagyon szilárd lábszerkezetük van, és biztonságosan megteszik a nagy távolságokat, ezért voltak kezdetben olyan népszerű igásállatok. A fajta tejtermelésére vonatkozóan nagyon korlátozott dokumentációval rendelkezett, de a tehenek jó mennyiségű gazdag, zsíros tejet adnak.
A kabát elsősorban elefántcsontfehér, szürke árnyalatokkal a szemüregek, a fülek, a nyak, a combok és a farok körül. Szőrük a nyári hónapokban rövid marad, de a téli hónapokban megvastagodik és sötétedik.
A romagnola egy nagyon szívós fajta, amely jól táplálkozik, és minden éghajlati viszonyok között remekül bír, és alkalmazkodik a magasabb tengerszint feletti magasságokhoz. Ez az egyetlen szarvasmarhafajta, amelynek verejtékmirigyei vannak, és bundájuk nyáron világos és rövid marad, így melegebb és hidegebb éghajlaton is jól viselik őket.
Használat
A Romagnola egy kettős célú fajta, amelyet eredetileg igásállatként tenyésztettek, a hústermelés másodlagos felhasználása volt. Ezek a nagy, izmos szarvasmarhák tökéletesek voltak a föld megmunkálására és más nehéz terhek vontatására.
Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején igásállatként való felhasználásuk csökkent, amikor is elsősorban húsmarhaként használták őket, és szelektíven tenyésztették őket. A Romagnolát ma is gyakrabban használják marhahús előállítására.
Megjelenés és fajták
A Romagnola megjelenésében nagyon hasonlít a Chianina és Marchigiana szarvasmarha fajtákra. A bikák körülbelül 5 láb magasak és 2600 és 2900 font közötti súlyúak, míg a tehenek általában elérik a 4,5 láb magasságot, és általában 1400 és 1500 font között mozognak. Nagy szarvasmarhák, nagyon széles, izmos és kompakt testfelépítéssel.
Sötét bőrük és rövid kabátjuk van, színük a melegebb hónapokban az elefántcsonttól a fehéres-szürkéig terjed télen. Sötét árnyékolás van a nyak, a vállak, a lábak, a farok kapcsolója és még a szemgödrök körül is. Ez a sötét árnyékolás sokkal szembetűnőbb a bikáknál. Mind a tehenek, mind a bikák bordázatot mutatnak, bár a bikák dewlapja sokkal szembetűnőbb.
A romagnola egy szarvas fajta, amely fekete szarvú, sárga alappal. Nagyon széles vállúak, széles pofával és lapos homlokukkal. Nyakuk észrevehetően izmos, sok bőrredővel. Rövid, erőteljes lábszáruk vékonyabb vádlikkal.
Népesség/Elterjedés/Habitat
A Romagnola sokkal népszerűbb volt szülőföldjükön a második világháború előtt. A háború után népességük jelentősen csökkent a mezőgazdasági munkát átvevő gépek miatt.
Először az 1970-es években importálták őket Skóciába Olaszországból, és mára a világ számos országában megtalálhatók, köztük Nagy-Britanniában, Skóciában, Írországban, Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Afrikában.
A világ más országaiban elterjedt népszerűségüknek köszönhetően a Romagnola ma már nemzetközi fajtának tekinthető, és számuk folyamatosan növekszik szívóssága és húsmarhaként való kényelmes felhasználása miatt.
A Romagnola szarvasmarha alkalmas kisüzemi gazdálkodásra?
A Romagnola méretével és adottságaival alkalmasabb nagyüzemi gazdálkodásra. Bár semmi baj nem lenne, ha egy kisebb romagnola-csorda lenne egy kisebb gazdaságban, rengeteg más fajta is sokkal kényelmesebb a kisüzemi tevékenységekhez.
Következtetés
Az erős, szívós Romagnola lenyűgöző szarvasmarhafajta. Bár igásállatként való felhasználásuk a modern technológia miatt erősen visszaszorult, a fajta továbbra is népszerű választás a marhahústermelésre a gazdálkodók körében, testfelépítésüknek, alkalmazkodóképességüknek és keresett tulajdonságaiknak köszönhetően.
