A történelem egy bizonyos pontján a vadmacskák betörtek a szívünkbe, és olyan háziasított állatokká váltak, amelyeket ismerünk és szeretünk. Feltételezhette volna, hogy mi kerestük a társaságukat, de kiderül, hogy macskabarátaink választottak minket helyette. Ez meglepő, tekintve független temperamentumukat.
Genetikai kutatások kimutatták, hogy minden házimacska, az úgynevezett Felis catus egy Közel-Keletről származó vadmacskára, a Felis sylvestrisre vezethető vissza. Ezek a vadmacskák ma is megtalálhatók Európában, Afrikában és Ázsia déli részein. A kutatás azt is feltárta, hogy a macskák nagy valószínűséggel 12 000 évvel ezelőtt háziasítottak. Ez az idővonal nem túl hosszú a Föld korához képest. Ennek ellenére hálásak vagyunk, hogy ezek a vadmacskák bekerültek az otthonunkba.
Hogyan háziasították a vadmacskákat?
Elég nagy ugrásnak tűnik a vadon élő állatoktól a háziasított macskák felé, amelyek egész nap a ház körül ácsorognak. Az emberek általában azt feltételezik, hogy valami jószívű ember találkozott egy alommal kiscicákkal az erdőben, és bevitte őket. Hiszen ez ma sok emberrel megtörténik. Bár ez egy szép gondolat, valójában nem ez történt.
A macskáknak évezredek óta nem volt szükségük emberre, és az embereknek sem volt rájuk nagy szüksége. A két fajunk hajlamos volt távolságot tartani és külön utakat járni, mígnem elkezdtünk letelepedni és mezőgazdasági közösségeket alkotni.
A Nílustól a Tigrisig és az Eufráteszig húzódó területeken az emberek elkezdték tárolni a gabonákat, amelyek nagy mennyiségű egeret vonzottak. Ezek az egerek aztán magukhoz vonzották a rájuk vadászó macskákat. Az emberek közelében való tartózkodás könnyű és bőséges táplálékforrást biztosított a vadmacskáknak.
A macskákkal való kapcsolatunk ekkor vált kölcsönösen előnyössé. A macskák könnyű ételeket kaptak, mi pedig ingyenes kártevőirtót. Ezután a macskák elkezdtek elterjedni erről a területről a világ szinte minden sarkába.
Macskatörténet
Amint azt talán már tudod, az ókori egyiptomiak lenyűgözték a macskákat, és végül behozták őket otthonaikba, és imádták őket. Meglepődtek, hogy a macska képes megvédeni őket a veszélyes rágcsálóktól, skorpióktól és kígyóktól. Még macskaisteneket és démonokat is imádtak. Hitük annyira komoly volt, hogy egy macska megölése halállal is büntethető. Az egyiptomiak még macskáikat is mumifikálták, és családjukkal együtt sírba helyezték őket.
Nem az egyiptomiak az egyetlenek, akik imádták a macskákat. Indiának, Kínának és a vikingeknek is volt társasága macskaistennőkkel.
Volt egy rövid időszak, amikor egyesek azt hitték, hogy a macskák gonoszak vagy az ördöghöz kötődnek. Ez a hiedelem a 14. században gyakoribb volt a fekete macskáknál, mert úgy gondolták, hogy a boszorkányok beléjük fordulhatnak, és belopózhatnak az otthonukba. Szerencsére ezeknek a mítoszoknak a többsége már rég elmúlt.
A macskákban az az érdekes, hogy többnyire úgy szerettük őket, ahogy voltak, és nem tenyésztettük őket meghatározott feladatok elvégzésére, mint a szemfogak esetében. Ennek ellenére továbbra is szelektív tenyésztést végeztünk bizonyos típusú megjelenés és temperamentum elérése érdekében.
Ezt is kedvelheti:A kutyákat vagy a macskákat háziasították először? (History of Pets!)
A különbség a háziasított macskák és a vadmacskák között
A macskák háziasítása ugyan nem olyan régi, de az elmúlt 12 000 év során jó néhány különbség történt.
1. Fizikai
A macskák még mindig sok tekintetben hasonlítanak őseikre; úgy tűnik, csak kisebb kiszerelésben érkeznek. Összességében a házimacskák sokkal kisebb méretűek, mivel étrendjük és aktivitási szintjük megváltozott. Agyuk is kisebb a testméretükhöz képest. A házimacskáknak ma már színesebb bundája van, mert már nem kell beleolvadniuk a környezetükbe. A pupilláik is más alakúak, hogy segítsenek nekik felmérni a távolságot és rácsapni a zsákmányra.
2. Temperamentum
Ha nagyon odafigyel a kedvenc macskájára, látni fogja, hogy a vadmacskákhoz hasonló temperamentumúak. A legjelentősebb különbség a kettő között az agressziós szintjük. A vadmacskáknak agresszívnek kell lenniük, hogy elkapják az élelmet, harcoljanak és kivédjék más állatokat. A házimacskáknak nem kell állandóan az élen lenniük, így az évek során nyugodtabbak, gyengédebbek és kedvesebbek lettek.
3. Viselkedés
A macskák és a vadmacskák viselkedésében sok hasonlóság van. A macskák nem ordítanak, de hangot adva kommunikálnak. Mindketten napi 12-16 órát alszanak. Még vadászni is szeretnek, és zsákmányt lesni. Még ezek is csak néhány hasonlóság a kettő között.
Következtetés
A vadmacskákkal ellentétben ma macskáink kivételes házitársak. Minden macskának megvan a maga egyénisége, és a nap folyamán a lábujjhegyen tart. A legjobb társakká váltak, akikre mindig számíthatunk, hogy megvigasztaljanak minket egy nehéz nap végén. Minden nap hálásak vagyunk, hogy ezek a macskák bekerültek az emberek életébe, és örömteli tudni, hogy (majdnem) annyira törődnek velünk, mint mi velük.
