Bár a tarentaise szarvasmarhát csak az 1970-es években vezették be az Egyesült Államokba, így az amerikaiak számára viszonylag új fajtának számítottak, a 19. század közepe óta léteznek. Rendkívül alkalmazkodó természetük miatt a világ számos farmja szilárd kedvencévé vált, még a száraz, száraz területeken is, például az észak-afrikai Szahara-sivatagban.
Erős és ellenálló, a fajta könnyen gondozható, tejtermeléséről és ízletes húsáról híres. A tejtermékek és a marhahús azonban nem az egyetlen jó dolog ebben a fajtában, és ez az útmutató mindent bemutat, amit tudnod kell.
Gyors tények a tarentaise szarvasmarháról
| Fajtanév: | Tarentaise |
| Származási hely: | Franciaország |
| Használat: |
Tejtermékek Hús (Franciaországon kívül) |
| Bika (férfi) Méret: | 1, 600–2, 100 font |
| Tehén (nőstény) Méret: | 900–1, 300 font |
| Szín: | Búza, cser vagy vörösesbarna |
| Élettartam: | 10–12 év |
| Klíma tolerancia: | Nagyon alkalmazkodó |
| Gondoskodási szint: | Alacsony |
| Tejtermelés: |
10 000 font Magas fehérje- és vajzsírtartalom |
Tarentaise Cattle Origins
1857-ben Mont Brisonban egy megyei vásáron bemutatták a Savoyarde néven ismert szarvasmarhafajtát. A francia Savoie régióból való származásuk miatt ún. Csak 1861-ben, amikor a Savoie Hercegséget visszaintegrálták Franciaországba, a fajta nevét Tarentaise-ra változtatták. Nevük a hegyek alatti Tarentaise-völgyből származik, ahol először nevelkedtek.
Míg más francia fajtákat, például a limousint buja, medencés vidékeken nevelnek, a tarentaise-t még mindig a hegyekben tartják. Ők az egyetlen olyan szarvasmarhafajta, amely elég erős ahhoz, hogy elviselje a terepet.
Tarentaise szarvasmarha jellemzői
Ezt a szarvasmarhafajtát először az Alpok lejtőin nevelték a Tarentaise-völgy felett, névadójukon. A régió meredek lejtőiről, durva domborzatáról és gyér növényzetéről ismert. A magasságváltozásoknak köszönhetően - helyenként 1000 és 8000 láb között - a tarentaise szarvasmarha fajta erőteljes izomszerkezetet fejlesztett ki, és biztos lábbal bírja a terepet.
Ez a természetes képesség, hogy képes kezelni a durva terepviszonyokat és a drasztikus hőmérsékleti változásokat, ami miatt ez a fajta annyira alkalmazkodóvá teszi más éghajlatokhoz.
Bár először tejelő szarvasmarha fajtának szánták őket – és jelenleg is vannak Franciaországban – a tarentaise bikák gyorsan fejlődnek. Húsukról köztudott, hogy íze egyedülálló, és természetes izomszerkezetüknek köszönhetően márványos. Az érett bikák súlya 1600 és 2100 font között van.
A fajta eredetileg a tejtermelésre összpontosított, ezért híresek rendkívül termékenyek. Korai érettségük ellenére a Tarentaise tehenek erős anyai ösztönökkel rendelkeznek, és ritkán van szükségük segítségre az ellés során, beleértve a fiatalabb szarvasmarhákat is.
A Tarentaise tehenek kiváló minőségű tejet is termelnek, amely gazdag fehérjében és vajzsírban, így kiválóan alkalmas sajtkészítésre. Jól ismertek arról, hogy magas hozamot tartanak fenn még zordabb környezetben is, például Észak-Afrikában.
Keresztezhetők brit és afrikai szarvasmarhafajtákkal is a tejtermelés, az izomzat és az ellés megkönnyítése érdekében. A tarentaise szarvasmarha nagyon ellenálló a betegségekkel és más fajtákat érintő betegségekkel szemben is.
Használat
Az Egyesült Államokban a Tarentaise szarvasmarhát kettős fajtaként használják tej- és hústermelésre egyaránt. Gyakran keresztezik őket brit vagy észak-afrikai szarvasmarhákkal, hogy elősegítsék hús- és tejtermelésüket, különösen az olyan száraz területeken, mint az afrikai sivatagok.
Céljuk szülőföldjükön, Franciaországban azonban továbbra is a tejtermelésre összpontosít, különösen a Beaufort néven ismert Gruyere-típusú sajt esetében. Az alpesi hegyek meredek lejtőihez fűződő ősi ismereteik és a többi európai szarvasmarhafajtához képest biztosabb természetük miatt a tarentaise szarvasmarhákat a nyári hónapokban a sípályák legeltetésére is használják.
Megjelenés és fajták
Kinézetét tekintve a Tarentaise szarvasmarhák elsősorban barnás színűek, a szemük körül sötétebb pigmentáció található, hogy megvédje magát a zord napfénytől az őshonos alpesi régiókban. Míg a legtöbb szarvasmarha cserszínű, bundájuk a búzától a vörösesbarnáig terjedhet, a bikák általában sötétebbek, mint a tehenek. A bikák nyakán és fején is sötétebb foltok láthatók.
Általában egy közepes méretű szarvasmarhafajta, jó izomzattal. Orruk és patájuk fekete, utóbbit természetesen erősíti az őshonos terep. A bikáknak széles homlokuk és jól fejlett nyakuk van, míg a tehenek általában vékonyabbak.
Bár a fajta természetesen szarvas, az Egyesült Államokban vannak közönséges fajták
Népesség, Elterjedés, Élőhely
Miután 1863-ban hivatalos francia fajta lett, a Tarentaise-t lassan a világ más országaiba exportálták. Bár eredeti élőhelyük, az Alpok messze van a száraz szaharai sivatagtól, először Észak-Afrikába exportálták őket. A fajta takarmányozási és durva terepen való bánásmód képessége egyedülálló képességet adott nekik, hogy alkalmazkodjanak Algéria, Marokkó és Tunézia zord éghajlatához.
Míg a fajta gyorsan népszerűvé vált Észak-Afrikában, a tarentaise szarvasmarhát csak az 1970-es évek elején vezették be az Egyesült Államokba és Kanadába.
A tarentaise szarvasmarha alkalmas kisüzemi gazdálkodásra?
Természetes alkalmazkodóképességükkel a Tarentaise szarvasmarhák sokféle helyzetre alkalmasak. Méretük és jól fejlett izomzatuk ellenére hihetetlenül engedelmes fajta. A buja és száraz vidékeken egyaránt takarmánykereső képességük, valamint könnyű ellésük megkönnyíti a gondozásukat is.
Mind az új, mind a tapaszt alt gazdálkodók kis- és nagygazdaságokban egyaránt profitálhatnak csendes természetükből és magas tejhozamukból.
